(1915 . augusztus 24. Budapest – 1971 . december 15. Budapest)
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert növendékeként szerezte meg a zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a budapesti tudományegyetemen esztétikai, filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. Disszertációját Claude Debussy életművéről írta.
(Budapest, 1920. január 30. - Budapest, 1966. június 29.) zeneszerző.
Járdányi Paulovics István fia. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1936–42 között Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Zathureczky Ede (hegedű) irányításával. Ezzel párhuzamosan a tudományegyetemen néprajztudományt hallgatott, ahol 1943-ban szerzett doktorátust.
(Szolnok, 1943. március 4. – ) magyar zeneszerző.
1957–1961-ig a debreceni Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskolában tanult Pongrácz Zoltánnál. 1961–1966-ig zeneszerzői tanulmányait Farkas Ferencnél végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967–68-ig Goffredo Petrassinál tanult, a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia-n.
Joachim József (Joseph Joachim) (Köpcsény, 1831. június 28. – Berlin, 1907. augusztus 15.) magyar származású hegedűművész, karmester és zeneszerző. Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének.
Jaochim az akkori Moson vármegye Köpcsény nevű községben született. 1833-ban a család Pest-Budára költözött, ahol ötéves korától kezdve rendszeres hegedűoktatásban részesült.
(Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár.
Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett.
(Léva, 1903. szeptember 6. – Budapest, 1983. március 30.) zeneszerző, zongoraművész.
Jelentős zongorapedagógus volt, többek között a Fodor Zeneiskola (1927-1943), majd a Goldmark Zeneiskola (1943-44) zongoratanára volt. Közel negyven évig, 1945-83 között volt a Zeneművészeti Főiskola tanára, tanszékvezetője.
(kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – † 1687. április 25., Gyergyószárhegy) Erdélyi születésű, román családból származó ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt.
(Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.) operettjeiről híres magyar zeneszerző, karmester. Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Csodagyerekként ünnepelték, de a zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania. Ekkor fordult a zeneszerzés felé.
Budapesten született 1927 november 8-án. Tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte 1935 és 1946 között. Zenei tanulmányait viszonylag későn, 12 éves korában kezdte. A II. világháború végén besorozták, majd a háború után a VillamosMűveknél volt segédmunkás.
(Budapest, 1905. szeptember 13. - Budapest, 1976. augusztus 19.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.
1905 szeptember 5-én Budapesten látta meg a napvilágot. Az érettségi után jogot tanult és ezzel párhuzamosan beiratkozott a Nemzeti Zenedébe, ahol Lajtha László (1892-1963) zeneszerzésre, Sugár Viktor (1872-1942) orgona játékra tanította.
