Dohnányi Ernő


Dohnányi Ernő

(Pozsony, 1877. július 27. – New York, 1960. február 9.) zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus.

 

Dohnányi Ernő 1877. július 17-én született Pozsonyban.

 

A Dohnányi nevet először 1697-ben említi egy hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányni Györgynek. A család felvidéki eredetű. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, de erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házimuzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. Édesanyja Szlabey Ottilia volt. Mária nevet viselt, nála egy évvel fiatalabb nőtestvére.

 

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdi zongorára tanítani 6 éves korában. Első kompozícióját is zongorára írja 1884-ben Gebet címmel. Kilenc évesen 1886-ban szerepel először nyilvánosan és ezévben iratják be a Pozsonyi Gimnáziumba is. Itt ismeri meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát is. Szülei irányítása mellett a gimnáziumi évei alatt első feladata a tanulás, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményez, hogy apja belátja, fiából hivatásos zenész kell hogy legyen.

 

Korai szerzeményei zongoradarabok és zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korától már vokális műveket is ír: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozik 1891-ben.

 

1894-ben érettségizik. Egyértelmű, hogy a zenei pályát választja, viszont hosszas fontolgatás után dönt úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett, az akkor még mindössze 2 évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében nyer felvételt zongora és zeneszerzés tanszakra.

 

A Zeneakadémia két tanszakára is felvételt nyert: zongorából a 3.évfolyamba Thomán Istvánhoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamba Koessler Jánoshoz kerül. Ezenkívül még a bölcsészkar német–magyar szakára is beiratkozik, de ezt rövidesen abbahagyja, mivel a Zeneakadémia minden idejét leköti. 1895-ben írja 1. opus-számmal ellátott művét a c-moll zongoraötöst, amit Koessler közbenjárására Johannes Brahms is megismer és előadat Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött hozzá a darabhoz, hogy: "Magam sem tudtam volna jobban megírni". Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdi el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr) és Zrínyi-nyitánya elnyeri a millennium alkalmából meghirdetett Királydíjat. Még ez év júniusában kitüntetéssel diplomázik mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát Eugen d'Albert-nek, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában tölti, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. Azonban Berlin mégsem hozza meg a kívánt koncert-sikereket, de a jövőbeni sikereihez vezető legfontosabb esemény mégis itt éri: Richter János meghívja a Budapesti Filharmóniai Zenekar szólistájának 1897 novemberére. Richter János révén fog majd Londonban is bemutatkozni 1898-ban, amivel megveti világhírnevének alapjait. Londonban fergeteges sikere van, egyre újabb és újabb koncerteket követelnek tőle és az újságok is oldalakat szentelnek méltatására. 1899 márciusában elnyeri a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az op.5-ös E-moll Zongoraverseny egy tételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lép be a világutazó koncert-zongoristák körébe.

 

1903-1905-ig Bécsben volt 1905-1915-ig Berlinben a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől Budapesten működött. 1919-1944 között a budapesti a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 1931-1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

 

1944-ben elhagyta Magyarországot, Ausztriába menekült. 1945 után háborús bűnösséggel vádolták, s a rágalmak egzisztenciáját is veszélyeztették, így 1948-ban elhagyta Európát és először Argentínában telepedett meg, majd onnan Floridába vándorolt ki. 83 éves korában halt meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített.

 

3 házasságából 3 vér szerinti és 3 nevelt gyermeke volt. Hans fiának gyermekei közül Klaus politikus, míg Christoph világhírű karmester lett.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2010. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,247 Kategória: Zeneszerzők
Előző cikk: Dobos Kálmán Következő cikk: Dubrovay László


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: