(Székelyudvarhely, 1944. január 2. - )

A 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója. Zeneszerzői és karmesteri pályáját Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1978-tól 1991-ig a párizsi Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója, 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992-95 között pedig a Budapesti Fesztiválzenekar állandó vendégkarmestere volt. Jelenleg a Holland Rádió Kamarazenekarának állandó karmestere, a budapesti Nemzeti Filharmonikus Zenekar kortárs zenei vendégkarmestere és a kölni Zeneművészeti Főiskola professzora. 1991-ben fiatal karmesterek és zeneszerzők továbbképzésére megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézetet. Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l'ordre des l'arts et des lettres állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók-Pásztory díjjal tüntették ki. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten Az álmok hídján mentem át című színpadi hangjátékáért. Kompozícióit világszerte játsszák. Operája, a Három nővér 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 - Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999 (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat. 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BMC, DGG, ECM, EMI, Gramophon AB BIS, Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.