(Budapest, 1882. szeptember 22. – Budapest, 1970. február 11.) zeneszerző, karmester.

Budapesten született 1882-ben, Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fiaként. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést, majd 1901-től Lipcsében Nikisch Artúrtól (1855–1922) vezénylést tanult. Zenetanulmányai végeztével, 1904-től a kölni Operaház, majd 1907-től a hannoveri opera karmestere lett. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. Egyes források (a Tolnai nagylexikon) szerint 1909-ben, más források (a Magyar életrajzi lexikon, A Napkelet lexikona) szerint 1911-ben a budapesti Operaházhoz szerződött.

Egyes források (a Tolnai nagylexikon, A Napkelet lexikona) szerint az 1919/20-as évadban a budapesti Opera igazgatója volt, 1920-ban a Városi Színház dirigense lett (három évig). Más források (a Magyar életrajzi lexikon) szerint 1914-től vezette a bp.-i Operaházat, és 1921–24 közt a bp.-i Városi Színházat.

A Magyar életrajzi lexikon szerint 1922–26-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián; 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester.

Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra c. művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját.

Nagyapja volt (Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh) Ábrányi Kornél zeneszerző, zenei író, esztéta, zenepedagógus, zongoraművész, emlékíró; az Országos Magyar Daláregyesület megalapítója és vezértitkára, a Zeneakadémia egyik megalapítója, tanára és titkára; a Zenészeti Lapok – az első jelentős magyar zenei folyóirat – megindítója és szerkesztője, a Zenészeti Közlöny szerkesztője (élt: 1822–1903).

Művei

• Ködkirály
• Monna Vanna
• Paolo és Francesca
• Don Quichote

Egyéb művei: Ave Maria