(Budapest, 1927. március 24.) zeneszerző. Zenei tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdte Sugár Rezső zeneszerzés növendékeként. 1952-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Szervánszky Endre osztályában 1956-ban szerzett diplomát.

1951-ben került a Magyar Rádió komolyzenei osztályára, ahol szerkesztőként, később vezetőként is dolgozott. Húsz esztendeig a rádió elektroakusztikus zenei stúdiójának munkáját is irányította, majd 2007-ig a Bartók Rádió lektoraként tevékenykedett. 1956-ban megnyerte az olaszországi Vercelliben megrendezett zeneszerző versenyt. Zeneszerzőként a műfajok széles körét műveli: komponált szimfonikus és kamarazenét, oratórikus műveket, kísérőzenét a film, a rádió, a televízió és a színházak számára – valamint elektroakusztikus zenét.

Főbb művei: Sírfelirat Aquincumból (1979); Weöres Sándor Tizenkettedik szimfóniája (1980); Emlékkönyv – audiovizuális oratórium (1998); Búcsú egy tovatűnt évszázadtól – oratórium (2001); „Eszedbe jutok-e még?” – két asszonymonológ (2002); III. szimfónia „A huszonharmadik betű” (2006); Verseskönyv – elektroakusztikus ciklus (1994-2000).

Munkássága elismeréseként 1975-ben Erkel-díjat, 1986-ban Érdemes Művész címet, 1999-ben Bartók-Pásztory díjat, 2009-ben Kiváló Művész címet kapott, a Kritikusok díját két alkalommal, 1981-ben és 1991-ben nyerte el.