(Budapest, 1943. március 23. - ) zeneszerző, zeneoktató.

Négy éves korától édesapja zongoraóráival kezdte. Zeneszerzés szakon a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett; diplomáját – kitűnőre vizsgázva – 1966-ban kapta meg. Zeneszerzést Vaszy Viktortól, Szelényi Istvántól, Szabó Ferenctől és Vincze Imrétől tanult. 1966 és 1971 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, 1971-től 1972-ig a Hamburgische Staatsoper korrepetitora lett. Tanulmányait 1972-től 1974-ig Kölnben, Karlheinz Stockhausennél és Hans-Ulrich Humpertnél folytatta, ahol a 20. század legmodernebb hangkutatási eredményeit, különféle komponálási technikákat sajátított el, megismerkedve az elektronikus zenével is, mely a későbbiekben igen jelentős területei közé tartozott, amiképpen új, először általa alkalmazott zenei technikák kifejlesztése is. Dubrovay kísérletező és felfedező típus, aki a hangszerek új és újszerű kombinációinak és megszólaltatásának kidolgozására egyaránt fogékony. 1974-75-ben a Westdeutscher Rundfunk elektronikus stúdiójában működött. 1976-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet tanszakán tanít. 1985-ben – a Künstlerprogram keretében – Berlinbe hívták.

Nemzetközi zeneszerző versenyen díjakat nyert: Settin (1973), Trieszt (1974), Linz (1992), Budapest (1997). További kitüntetések: Erkel-díj (1985), Bartók-Pásztory-díj (1996), Érdemes művész-díj (1998).

Elektronikus stúdiókban dolgozott: Köln, Freiburg, Berlin, Lüneburg, Bourges, Stockholm, Budapest.

Zeneszerzői tevékenysége során komponált operát, táncjátékot, zenekari-, kamara-, szóló-, fúvószenekari, kórus-, továbbá elektronikus- és komputer zenei műveket is.