Eisemann Mihály (ered. Egresi Mihály, Paripás, 1898. június 19. – Budapest, 1966. február 15.) magyar zeneszerző, karmester.
Kántortanító édesapjától tanult kottát olvasni, énekelni 7 évesen kezdett hegedülni tanulni, de nem lelte örömét benne, inkább zongoraleckéket vett apjától. 17 évesen Varga Vilma növendéke lett. 1917-ben felvették a Zeneakadémiára, Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. Zeneakadémiai tanulmányaival egy időben jogot is tanult a Budapesti Jogi Egyetemen. 1923 és 1927 között bárzongorista volt a Stefánia úti Admiral bárban. Itt fedezte fel Harmath Imre. A Szeret-e még? és a Lesz maga juszt is az enyém című daluk néhány hét alatt országosan ismertté tette őket. Három mákvirág címmel Szilágyi Lászlóval írta meg első operettjét, amelyet Miss Amerika címmel mutatott be a Fővárosi Operettszínház 1929. január 12-én. 1931-ben a Die Schwebende Jungfrau című német filmhez írt először filmzenét. 1931 és 1943 között 11 magyar filmhez írt filmzenét. 1945 után ismét bárzongorista lett, 1958-ban mutatták be utolsó operettjét a Bástyasétány 77-et. Nyugdíjazásáig a Fővárosi Nagycirkusz karmestere volt. 1965-ben hazalátogatott szülőföldjére, tiszteletére díszelőadást rendeztek a szabadkai színházban. Haláláig Budapesten élt.
