Lavotta János


Lavotta János

(Pusztafödémes, 1764. július 5. – Tállya, 1820. augusztus 11.) zeneszerző, hegedűművész, a verbunkos egyik úttörője, a verbunkos triász (Bihari János, Csermák Antal) tagja.

 

1764. július 5-én született Pusztafödémesen. Édesapja hivatalnok volt Pozsonyban, majd Budán. Nagyszombatban, majd Pozsonyban tanult, ez utóbbi helyen jogi tanulmányokba kezdett. 1786-ban Pestre került, ahol folytatta jogi tanulmányait. Zenetanárai Hossza Ferenc, Glanz és Zistler voltak. Első kompozíciója még Nagyszombatban keletkezett Rhetorica címmel. Katonaévei után Bécsbe ment, azután Fraknóra, végül Pestre. Hivatalnok lett a kancelláriánál 1791-ig, majd Zichy Károly fiainak nevelője volt. Ezután döntött végérvényesen a zenei pálya mellett, s 1792-93-ban a pest-budai magyar színjátszó társaság muzsika-direktoraként működött. 1797-99-ig Miskolcon tartózkodott. 1802-04-ben a kolozsvári színtársulatnál karnagy volt. Ettől kezdve 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat, vándoréletet élt. 1816-ban zongorát és hegedűt oktatott, majd Debrecenben zeneműboltot nyitott. 1817-től kezdve betegsége mindinkább elhatalmasodott rajta. Újabb vándorévek után 1820-ban Tállyán telepedett le, és ott is hunyt el 1820. augusztus 11-én.

 

Lavotta a verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője. Művelt muzsikus, a nyugati kultúra hatása művein is fokozottan érződik. Az elsők között tett kísérletet a verbunkosstílus programatikus és ciklikus feldolgozására


Szerkesztés dátuma: szerda, 2010. február 10. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,058 Kategória: Zeneszerzők
Előző cikk: Lajtha László Következő cikk: Lavotta Rezső


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: