(Budapest, 1917. november 6.– Budapest, 1993. szeptember 19.) zeneszerző, karmester, tanár, színházigazgató.
Tanulmányait 1934-től 1938-ig a Zeneakadémián Schiffer Adolf (gordonka), valamint Waldbauer Imre és Weiner Leó (kamarazene) tanítványaként végezte. Magánúton Kadosa Pálnál és Strasser Istvánnál tanult zeneszerzést. 1941-46-ig munkáskórusok vezetésével foglalkozott, mialatt saját vonósnégyesével Berg, Schönberg, Hindemith és Bartók mûveinek szerzett elismertséget. 1944-ben letartóztatták, egy évig a buchenwaldi koncentrációs táborban raboskodott, majd a Magyar Állami Operaház szólógordonkása, egy éven át főtitkára volt. 1949-tõl a Zeneakadémia kamarazene tanára, késõbb (1950-92) tanszékvezetõje volt. Tanítványai közé tartoztak a Bartók Vonósnégyes, az Éder- és a Takács-Nagy Kvartett tagjai is. 1968-ban megalakította a Budapest Kamaraegyüttest, amelynek célja a kortárs zene népszerûsítése volt. 1962-78-ig a Magyar Rádió zenei lektora, 1978-87 között az Operaház igazgatója volt. Karmesterként szinte a teljes operairodalmat végigdirigálta.
Fia: Mihály György, az Omega együttes tagja.
