1919. október 9., Budapest - 1988. szeptember 22., Budapest
Zenei tanulmányait 1937 és 43 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán végezte Kodály Zoltánnál. 1942-ben tanári oklevelet, 1943-ban tanítóképző-intézeti oklevelet szerzett. 1943-46-ban középiskolai tanár, 1946-1949 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában, 1949-1966 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól 1968-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, 1968-79-ben a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékvezető tanáraként működött.
Kiemelkedő tehetségű képviselője volt a magyar zeneszerzők Kodály Zoltán által nevelt nemzedékének. A legjobb, legtisztább forrásokból merített, századunk értékes zenei hagyományainak volt folytatója és megújítója. Gondolat- és eszmevilágában humanista töltésű, egyéni jegyeivel is népi ihletésű, a magyar nemzeti stílus hagyományainak megőrzője volt. Fontosabb művei: M.Hunyadi (Hősi ének) (oratórium, Bp., 1951); Kőmíves Kelemen (kantáta, Bp., 1958); A tenger lánya (balett, Bp., 1961); Paraszti háború (oratórium, Bp., 1975); Savonarola (oratórium, Bp., 1979). Zenekarra írt m.: Szvit (1954); Nyitány (Bp., 1954); Concerto in memoriam Béla Bartók (Bp., 1962); Metamorfosis (Bp., 1966); Sinfonia a variazione (Bp., 1970); Epilogus (Bp., 1973); Concertino (kamarazenekar, Bp., 1976); Pasztorál és Rondó (Bp., 1978). Vonószenekarra írott m.: Divertimento (Bp., 1948); Szimfonietta (BP., 1955); Partita (Bp., 1967). Kamaraművek: Vonóstrió (Bp., 1941-42); Szerenád (2 hegedű + brácsa, Bp., 1943); hegedű-zongora szonáta (Bp., 1946); 3 vonósnégyes (Bp., 1947, 1950, 1969); Frammenti Musicali (szextett: fúvósötös + zongora, Bp., 1958); Rapszódia (gordonka-zongora, Bp., 1959); dalok, kamarazeneművek, zongoradarabok, kórusművek, ifjúsági zenekari művek. – Irod. Gábor István: In memoriam S. R. (Magy. Nemzet, 1988. szept. 23.).
Díjak, elismerések
- 1953 Erkel-díj
- 1954 Kossuth-díj
- 1976 Érdemes Művész
- 1986 Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj
