(Kecskemét, 1900. márc. 2. – Bp., 1977. jan. 27.): kóruskarnagy, zeneszerző, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1955), kiváló művész (1965). A magyar kóruskultúra kimagasló egyénisége. A Zeneak.-n a hegedű tanszakon (1921), majd Kodály Zoltánnál zeneszerzésből nyert diplomát (1924). Észto.-ban és Norvégiában működött hegedűművészként és hangversenymesterként (1924–26). Hazatérése után Kecskeméten, a Városi Zeneisk.-ban volt hegedű- és karénektanár (1926–42). Itteni működéséhez számos klasszikus kórusmű bemutatója fűződik. Nagy része volt az új m., főleg Kodály Zoltán énekkari zenéjének megismertetésében. A Kecskeméti Dalárda ~ betanításában és vezetésével mutatta be Kodály Zoltán Jézus és a kufárok (1934. júl. 22.) és Molnár Anna (1936. máj. 11.) c. művét. 1942-től a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt. 1949-től a karvezetőképző tanára. 1938–1948 között számos munkáskórust és üzemi énekkart vezetett. A háború éveiben is vállalta – a hivatalos letiltás ellenére – Kodály–Ady Felszállott a páva c. kórusművének vezénylését. 1946-tól a Munkásdalosszövetség országos karnagya volt. Kórusával (Vásárhelyi-kórus) megnyerte az angliai (Llangollen) nemzetközi kórusverseny első díját (1947). Vezette a MÁVAG (M. Áll. Vas-, Acél- és Gépgyárak) Acélhang férfikórusát, mellyel a bp.-i nemzetközi versenyen nyert első díjat (1948). Ezzel a kórussal 1947–1950 között külföldön számos hangversenyen lépett fel. Alapító karnagya volt a Honvéd Művészegyüttes férfikarának és művészeti vezetője a Rádió Énekkarának. Több koncerten vezényelte az Állami Hangversenyzenekart és a Rádiózenekart. Mint zeneszerző több népdalfeldolgozás, kantáta, tömegdal és gyermekkórusmű szerzője.