(Budapest, 1885. április 16. – Budapest, 1960. szeptember 13.) magyar zeneszerző, a 20. századi magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője.

Korán kezd zongorázni, jórészt autodidakta módon.

1901-1906 - Liszt-ösztöndíjas, elnyeri a Volkmann-díjat és az Erkel-díjat Serenade No. 3 című művéért, a Haynald-díjat kórusműveiért és a Schunda-díjat tárogatóra és cimbalomre írt Magyar Ábrándjáért.

1907-1908 - A Népszínház-Vígopera korrepetítora. A neki ítélt Ferenc József Koronázási-díj lehetővé tette számára, hogy eljusson Bécsbe, Münchenbe, Berlinbe és Párizsba.

1908 - A Liszt Ferenc Zeneakadémián felkérik zeneelmélet-tanárnak, ahol 1912-ben a Zeneszerzés tanszék, 1920-ban pedig Kamarazenei tanszék professzora lesz. Utóbbiban folytatott tevékenysége hozzájárult a magyarországi zenekari játék színvonalának jelentős emelkedéséhez. Növendékei közt volt Doráti Antal, Földes Andor, Louis Kentner, Kurtág György, Pauk György, Sebők György, Sir Georg Solti, Starker János és Varga Tibor.

• 1922 - Coolidge-díjat kap II. Vonósnégyeséért.
• 1933 - Op. 18-as Szvitjéért állami elismerésben részesül.
• 1949 - Nyugdíjba vonul, de ezután is folytatja oktatói tevékenységét nyugalmazott professzorként.
• 1950 - Kossuth-díjjal tüntetik ki.
• 1957 - Visszavonul az akadémiai oktatói munkából, de korlátozott számban otthonában magánórákat ad egészen haláláig.
• 1960 - Életművéért ismét Kossuth-díjat kap.