A magyarság lovas nemzet: lovas népként érkeztünk a Kárpát-medencébe, lovas harcomorunkkal riogattuk a korai középkor Európáját, lovas seregekkel vettük fel a harcot a tatár, a török ellen. A Habsburg monarchia nevezetes huszárjai magyarok voltak, a XIX. századi nemzeti megújulás alappillére volt a lónemesítés és a lóversenyzés erősítése. Ezt az évezredes hagyományt csupán a XX.
A rövid nyelű ostorok a pásztor emberek terelő eszköze. Ismertebb elnevezései karikás ostor, csikósostor, nehézostor, pásztorostor, kanászostor. Két részből, a tulajdonképpeni ostorból - amely szíjból készül, esetleg szegényebb vidéken kötélből - és a rövid, rendesen alkar hosszúságú, gyakran íszített nyélből áll.
Ezek az ostorok rendszerint pásztor készítmények.
A bajai Jánoska-eresztés immár több száz éves múltra visszatekintő városi hagyomány.
Ezen hagyomány csak a második világháború idején és azt azt követő politikai helyzet hatására maradt félbe, de szerencsére tíz évvel ezelőtt a város vezetése újra élesztette ezt a szép megemlékezést, ami azóta is minden évben egyre népszerűbb, és egyre nagyobb folklór fesztivállá növi ki magát.
Századunkban, a globalizáció, az ipari tömegtermelés és az uniformizálódás századában hihetetlenül felértékelődött a kézművesség, az egyedi, kézzel készült termékek presztízse. Pedig ez az önellátó paraszti gazdaságok számára természetes volt: amit csak lehetett, maguknak kellett előállítani, mert így olcsóbb, gyorsabb és egyszerübb volt.
Magyarország vidékeinek jellemzőbb díszítőelemeit tartalmazzák a csatolt mintalapok. A magyar nép alkalmazza épületein, ruházatán, használati és dísztárgyain. Rajzolja, himezi, szövi, faragja, festi és mintázza más és más szokások szerint, melyek a nép ösztönéből, a díszités iránt kifejlett, veleszületett érzékéből erednek.
Kép:Ácsolt láda Szászhalom (v. Nagyküküllő m.) XIV–XV. sz. Néprajzi Múzeum, Budapest
A szuszék a legrégibb tárolásra használt bútorunk itt, a Kárpát-medencében. A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult.
Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától?
Gyakran keverik össze manapság őket, pedig nagyon más a kettő.
1867-ben, Szegeden készült menyasszonyi láda.
Tulipános láda, tulipántos láda
Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése; a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon. Ezt megelőzően a szuszék vol általános.
A magyar népi hangszerkészítés két úton haladt: vannak nemesen egyszerű isntrumentumok (pl. nádsíp, köcsögduda), illetve rendkívül bonyolult, nagy jártasságot és hozzáértést kívánó hangszerek (pl. cimbalom, tekerőlant)
A rendszerezésre hajlamos tudományos alaposság a népi hangszereket négy nagy csoportba sorolja a hangkeltés módja és helye szerint.
Az énekes zene mellett fontos megvizsgálni, hogy milyen kapcsolat van az európai és ázsiai, illetve a keleti népek és a magyar nép által használt hangszerek között. Az európai zenekultúra legtöbb hangszerének ázsiai eredetét az magyarázza, hogy a régi keleti kultúrák messze magasabb színvonalon álltak, mint a korabeli nyugat-európaiak.
Régi hangszereinkről kevés írásos emlék maradt fenn. Anonymus említi a Gesta 46. fejezetében, hogy a magyarságnak voltak "kobozai és sípjai". Hogy a magyarok mennyire kedvelték a sípokat, arról egy 1138-ból származó oklevél tanúskodik, melyben már a Sípos helynév szerepel.
