Hangkeltő hangszerek közül az elsők azok, amelyeken maga a hangszer teste a hangforrás (fa, fém, üveg, kő stb.).
A doromb (dorombér, dorog vagy dongó) patkó alakú bambusz- vagy vaskeretből és vékony rugóból áll, a játszó fogai között tartja és a rugó szabad végeit ujjával pengeti, miközben halkan dudorászik.
A húros hangszercsalád (chordofon hangszerek családja) igen szerteágazó. A kínaiak a húros hangszereket selyemből készült húrjai miatt a selyemből készített hangszerek közé sorolták. Ide a pengetős és vonós hangszerek tartoznak. Az ilyen hangszereken való játszás a kínai iskolákban kötelező tantárgy volt.
1. Pengetős- és vonós hangszerek.
Ütő-és ritmushangszerek közül elsőnek a dobokat kell megemlíteni, ahol a hangforrás a rezgő hártya. A dobok elődje a csónakszerűen kivájt fatörzs, amelyet üregével lefelé helyeznek a földre és "dobbantanak" rajta. Az üstdobok őshazája Kína, Tibet, majd a Kaukázus; itt nagara néven ismerték. Az üst alakú dob igen fontos volt a hunoknál. A Kr.e. VI.
Az ókorban már ismert bőrduda a feljegyzések tanúsága szerint gajd vagy tömlősíp néven a XIII. században tűnt fel Magyarországon. A XVII. századi hegedű-duda együttest a cigánybanda elődjének is tekinthetjük. Az 1900-as évek elejére már csak az északi országrészben, valamint Szeged környékén szólaltatták meg a pásztorok és a falusiak táncmulatságaikon.
A ceglédi kanna egyszerű folyadéktároló edényként kezdte pályafutását, de a XX. század egyik érdekes kézműipari és néprajzi tényezőjévé vált. Cigány muzsikusok a kannát különböző módokon megütve ritmushangszernek használják.
Története
Cegléden fémkannát először 1910 körül egy helyi iparos: Rónai János készített, az akkoriban elérhetővé váló alumínium lemezből.
A deszkadob nem más, mint egy felfüggesztett, lapos deszkadarabb. Faütővel ütötték. Vadriasztó vagy madárijesztő eszközként használták.A kalpácsos kereplőt a nyelénél fogva lehetett müködtetni. A tengelyre szerelt fakalapács előre-hátra lendítésekor hol elől, hol hátul csapódott a viszíntesen elhelyezkedő deszkalapra.
különböző hosszúságú farudakból összeállított idiofón hangszer.
A magyar xilofon, amit mindig csak „facimbalom” néven emlegetnek, abban különbözik egyéb xilofon fajtáktól, hogy skálabeosztása a közönséges húros → cimbaloméval egyezik; így a cimbalomjátékos nehézség nélkül tud xilofonon is játszani.
A magyar népzenében gyakran előfordult, hogy a táncokat rögtönzött eszközökkel kisérték.Szórványosan mindenhol előforduló ritmuskeltő eszköz volt a fateknő. A játékos a földre fektetett teknő végéhez ült, és egy vastagabb bot végével dörzsölte vagy karcolta a teknő hátát.
A magyar pásztorok számára a kolomp nemcsak a legelő állatok nyakába akasztott jelzőeszköz, hanem zenei igénnyel öszzeválogatott hangszerek is voltak. A magyar nyelvben először a XVI. században fordul elő a kolomp szó. Leginkább kolompár cigányok, de nem cigány származású mesterek is gyártották.A pásztor hosszas próbálgatás után választotta ki nyája számára a megfelelő kolompokat.
A mirlitonok jellegzetes hangját rádudolással szólaltatják meg. A kifeszített hártya az emberi hangall együtt rezeg. A legegyszerübb változata a fésű elé tartott selyempapír.
