Vasarely a leghíresebb XX. századi magyar festők egyike. Művészetét az op-art (optikai művészet) határozta meg, az a stílusirányzat, amelynek ő a legnagyobb kéviselője. Festészetének kulcsszavát, a mozgást úgy értelmezte, mint "azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak".
1908-ban született Pécsett. Eredeti neve Vásárhelyi Győző volt. A budapesti orvostudományi egyetemen kezdte érdekelni a festészet. Bortnyik Sándor oktatói csoportjához csatlakozva eszmélt rá arra, hogy a művészet nem kell, hogy ábrázoljon, sokkal inkább elvárandó, hogy használható legyen. 1930-ban Párizsba költözött, és reklámgrafikai munkából élt. Festeni csak 1944-ben kezdett. Korai művei szürrealisták, kedvelte a fekete-fehér kontrasztot, a párhuzamosokat, a perspektíva ábrázolást. Sok képe optikai csalódást okoz, ilyenek például a zebrákat ábrázolók. 1951-től az ún. Denfer-korszakban kezdte vizsgálódásait az optika, a kinetika terén. Utolsó, Egyetemes struktúrák korszakában a geometriai formák egymásba alakulnak, a nyolcszögek körökké, gömbökké, a nyégyszögek hatszöggé, majd oválissá válnak. Vasarely Párizsban halt meg 1997-ben. Pécsi szülőházában állandó kiállítás őrzi emlékét.
