Tiszaháti felkelés ( 1703. május-június)


Tiszaháti felkelés ( 1703. május-június)

Esze Tamás 1703 májusában átveszi II.Rákóczi Ferenc kiáltványát és a piros selyem zászlókat, majd Bereg felé indul, ahol már türelmetlenül várja őt az elnyomott és agyon sanyargatott szegény nép. Esze Tamás beregi erdőbe való megérkezésére nagy izgalom lett úrrá, ami hamar zúgolódásba kezdett átcsapni, Esze Tamás ugyanis megesküdött Rákóczinak, hogy addig nem indítják meg a császári csapatok ellen a harcot, amíg a fejedelem hadseregével meg nem érkezik. A nép azonban már nem várhatott, az ezredeskapitány eleinte próbálta csitítani őket, de mikor megtudta, hogy a császár már a jövő évre kivetett adót is követeli, az amúgy is sokat szenvedett néptől feledve Rákóczinak tett esküjét megindította a felkelést. 1703. május 21-22-én Tarpán és Beregszász piacán kibontják a Rákóczitól kapott zászlókat, majd felolvassák annak brezdáni kiáltványát: 

„Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós igaz magyaroknak Istentől minden jót kívánunk. Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatásait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csúfolásit elégségesen nem érzette s nem értette volna…

(…)

Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltása, nem változása következzék: senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármeily vallású egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastélyokat, útonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az előljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára.

Költ Lengyelországban Brzezán várában, 12. May 1703"

 

A kiáltvány felolvasásával megindul a Habsburg ellenes tiszaháti felkelés, a felfegyverkezett szegénylegények meglepték lekaszabolták a városokban vámot szedő császári katonákat. A felkelő tömeg egyre csak nőt, csatlakozott hozzájuk kurucok, hajdúk, elbocsájtott végvári katonák és jobbágyok is.

Május 24.-én Esze Tamás negyven kuruc lovassal megtámadja a tiszaújlaki sóházat, ezzel Esze Tamás bosszút áll azért a sérelemért, amikor a sótisztek elkobozták szekerét és áruját. A bosszú azonban még nem ért véget, Kiss Albert lovasaival Domorhídy Miklós szatmári alispánt, (aki a hegyaljai felkelés előtt kínvallatásnak vetette alá) megtámadja, miközben a felkelt kurucok megjelennek Munkács alatt is zászlóikat büszkén lobogtatva lelövik Löwenburg szatmári várkapitány hajóiról a kormányosokat. Bár a felkelők csatlakozásra szólítják fel a megyék nemeseit is, azok nem mernek tenni semmit, hiszen gyakran a sanyarú sorsukért nemcsak a császáriakat hanem a magyar nemesek is hibáztatták, árulással vádolták őket. Az évszázados indulatok robbanásszerűen kelnek életre, annak ellenére, hogy Rákóczi a brezdáni kiáltványában pont ettől óvta őket mégis feldúlják és felégetik a nemesek udvarházait, elkobozzák jószágaikat. A hónap végére az alig száz fős felkelő csapat eléri a 800-1000 főt, felszerelésük igen gyatra sokaknak csak kasza és cséphadaró jut mégis elfoglalják a tiszai átkelőhelyeket és a kárpáti szorosokat, szinte lezárták a tiszaháti síkságot így várták Rákóczit. Rákóczi azonban késett, azt a francia segélypénzt várta amin a zsoldosokat fizette volna, a szegényes csapat lelkesedése kezd alább hagyni, miközben a nemesség újra erőre kap. A Kassán székelő Nigrelli generális Felső-Magyarország császári főparancsnoka parancsot ad ki Tokaj, Munkács, Huszt várkapitányainak, hogy minél előbb oszlassák fel Esze Tamás csapatát és segítség Károlyai Sándor Szatmár vármegye főispánját. Rákóczi hallva a történteket azonnal Varsóba küldte Bercsényi Miklóst, hogy legalább a lengyel segédcsapatok megindulhassanak, ő maga a választ meg sem várva csekély létszámú kíséretével nem hagyva cserben a tiszahátiakat Kárpátok felé vette az irányt.

1703-ban Esze Tamás az ellenük induló nemesi csapatokról értesülve úgy határozott, hogy a síkságról a hegyek közé húzódik vissza és ott várja be Rákóczit. 1703. júniusában tehát II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás megindulnak egymás felé, hogy csapatiakat egyesítsék.

 

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei



Szerkesztés dátuma: hétfő, 2012. augusztus 6.
Nézettség: 7,182 Kategória: Csaták » Rákóczi-szabadságharc
Előző cikk: Hegyaljai kuruc felkelés (1697. július) Következő cikk: A dolhai csata (1703. június 7 )


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: