Hegyaljai kuruc felkelés (1697. július)


Hegyaljai kuruc felkelés (1697. július)

1690-es években a háborús terhek növekedése elkeseredettséget szül az ország lakosságának körében. A nép megelégelte a rekvirálásokat, a beszállásolásokat, fuvarozásokat, és a sorozatos erőszakoskodást. 1695-ben Esze Tamás és Kiss Albert felkelést készít elő, szervezkedésük Bereg megyére és Hegyaljára is kiterjed, ahol csatlakozik hozzájuk Szalontai György Végardó község bírója és Kabai Márton református prédikátor. 

1697-ben Károlyi Sándor báró Esze Tamást és Kiss Albertet bebörtönzi, de a felkelést megakadályozni már ezzel sem tudta. 1697. június 30-án Sátoraljaújhelyen a vásáron kitör a felkelés. Nem sokkal később kuruc fegyveresek megtámadják Tokaj és Sárospatak várát. Tokaji Ferenc tutajon közelíti meg Tokaj várát és veszi ostrom alá, a várőrségben szolgáló Bajusz Gáspár kapitány vezetésével a hajdúk megadják magukat és átállnak a kurucokhoz a vár kapitulál.

Tokaji még július 2-én kiáltványában fordul mindenkihez, akik szabadulni kívánnak az elnyomás alól fogjanak fegyvert és álljanak be hozzá, csatlakozásra szólítja fel a vármegyéket és a hajdúvárosokat. Tokaji Ferenc ezután 4000 embert kapott zászlaja alá, akikkel Thököly nevében megindul Észak-Magyarország felé. Az összegyűjtött sereg élére vezető kellet volna, viszont Thököly túl messze volt, így mostohafiát II. Rákóczi Ferencet választották vezérnek, ő viszont még nem látta elérkezettnek az időt, nem vállalta el. Közben a bécsi haditanács haderőket küldött a kuruc lázadók ellen és felszólította a vármegyék nemeseit segítsék őket. Schillik Lipót és Ritschan ezredes lerohanta a felkelőket, július 6-án Harangod pusztán megütköztek. A kurucok ugyan nagyobb számban voltak, de a hadviselésben nem voltak olyan jártasak, mint a császári zsoldosok, ruhatáruk és fegyverzetük is sok kívánni valót hagyott maga után voltak akiknek csak lándzsa, kasza vagy bot jutott. Derekasan vívtak ugyan, de a baj nem jött egyedül Deák Pál huszár ezrede hátulról támadta őket, így a kurucok két tűz közé kerültek. A csatát elvesztették. 

Rövidesen megérkeztek Hegyaljára Vaudemont ezredei is és ostrom alá vették az elfoglalt várakat, először Tokajt ágyúzták két napig, majd Sárospatak következett. A kuruc lovasok kitörtek a várból, de nem bírtak a túlerővel. A két várból 500 főnyi csapat sikeresen átküzdötte magát a császári hadon és eljutott a török fennhatóság alá tartozó Temesvárra, ahol csatlakoztak Thökölyhez. Egy másik csapat Tokaji Ferenc vezetésével a gömöri erdőkbe vette be magát, a felkelők harmadik csapat pedig a zempléni hegyekbe. 

A hegyalajai felkelés vezetői közül Szalontai György eltűnt, Kabai Márton és Tokaji Ferenc császár börtönben halt meg. A felkelés tehát vereséggel zárult, ekkor a nemesség még nem állt mögöttük, viszont előkészítette a Rákóczi-szabadságharcot.

 

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. március 23.
Nézettség: 3,236 Kategória: Csaták » Rákóczi-szabadságharc
Előző cikk: Zentai csata Következő cikk: Tiszaháti felkelés ( 1703. május-június)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: