A Kecskeméthez tartozó Hetényegyházát a hozzátartozó négy tanyaközponttal 1952-ben nyilvánították önálló községgé, majd 1981-ben Kecskeméthez csatolták.
Az egyik tanyaközpont, amely így csatlakozott Hetényhez, Szarkás volt.
Ezen a helyen még mindig megtalálhatóak a régi korok emlékei és egyes idősebb lakosai öreg házaikban még mindig olyan körülmények között élnek, mint a községek egyesítése előtt.
A közművesítés és az útburkolat ide már nem ért el, néhol villany sincs a tanyákban. Erre még nevelnek csirkét, disznót az ólakban és a kertekben palántákat. A gazdájukat és értékeiket óvó kutyák csaholása messzire elhallatszik ezen a sík terepen. A régi vályog házikókból idős nénikék kukucskálgatnak ki, ősz hajukat kendő takarja. Bajuszos, kalapos bácsikák csizmában kerékpárral közlekednek a poros földúton.
Sajnos az őslakosok száma egyre csak csökken.
Életük végén hátrahagyott lakóhelyük gazdátlanná lesz.
A házak üressé válnak, a kertek elgazosodnak, az épületek pedig összeroskadnak az időjárás viszontagságai miatt.
Egy ilyen elhagyatott tanyán jártam, amit már megkoptatott az idő, de még érezhető volt az a közeg, amelyben lakói élték hétköznapjaikat.
Ezt az érzést próbáltam képeimben visszaadni.
Urbán Zsolt
