A jáki apátsági templom Magyarország legszebb, épségben megmaradt román kori épitészeti emléke. Szombathelytől délre, a Jáki-Sorok-patak völgyében egy domb tetejére építették. Helyét olyan mesteri érzékkel jelölték ki, hogy zömök tornyai messziről látszanak, az apátság mégis tökéletesen illeszkedik környezetébe, szinte szerves részévé válik a dunántúli tájnak.
A kor egyik leghatalmasabb egyházi épülete nem egyhazi, hanem világi alapítású. A Ják nemzetségbõl származó Márton, a környék gazdag földbirtokosa és ispánja alapította 1214-ben Szent György tiszteletére. Az apatságot és e mellé emelt bencés monostort 1256-ben szentelte fel Amadé gyõri püspök.
Az építkezés másfél évtizedig tartott, a köveket a környékrõl, részint a szombathelyi római romokból szerezték be. Elõször egy háromhajós, sík tetejű bazilikát terveztek, félköríves apszisokkal, de mivel kicsinek bizonyult a belsõ tér, megváltoztatták a tervet, és a szentély elé egy négyszög alakú épületrészt toldottak be. A templom faragványait
olyan kitűnõ mesterek készítették, akik ismerték a francia és német boltozási eljárasokat, és a normann díszítés geometriai elemeit. A tatárjárás utan egy új műhely vette kezébe az irányítást. Tagjai az északi hajót bordás keresztboltozattal, a fõ- és déli hajót fakazettással látták el. Õk építették a Szent Jakab-kápolnát is, amely kevésbe díszes. Ide jártak a falubéliek misére és imádkozni, mert a templomot csak a szerzetesek használhatták.
Jákot a középkorban elkerülték a katasztrófák, de 1532-ben a törökök úgy tönkretették az épületet, hogy a szerzetesek végül elhagyták a helyet, a kolostor elpusztult, csak a templomot újították fel a XVIII. században, barokk ízlés szerint. A XIX. század végi átépítés Schulek Frigyes tervei alapján Gyalus László vezetésével történt: a barokk részeket
eltüntették, az eredeti román elemeket azonban igyekeztek megtartani.
A templom dísze a híres fökapu, amelyet beborítanak a változatos és gazdag faragványok. A bélletek fölötti fülkékben Krisztus és a 12 apostol életnagyságú szobrai láthatók. Ezek csak másolatok, az eredetieket a Szépművészeti és a Savaria Múzeum őrzi.
A sötét templombelsőt a hajókat elválasztó, hatalmas nyolcszöglétű pillérkötegek uralják. Említésre méltó a templom védõszentjét megörökítõ eredeti freskó a fõapszis falán, továbbá az északi mellékszentély 1480-as évekbõl származó, fából készült, finom faragású Madonna-szobra.