Európa legnagyobb zsinagógája Budapest egykori zsidónegyedében áll. A historizmus képviselőjeként számon tartott Ludwig Förster osztrák építész (az ő nevéhez fűződik a bécsi nagyzsinagóga is) egy mór stílusú épületet tervezett, amelynek belső terét a Vigadó építésze, Feszi Frigyes vetette papírra.
Az építkezés 1854-ben kezdõdött meg, a zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor.A tágas zsinagóga alapterülete 1200 m2, a földszinti és emeleti karzatok összesen 3000 hívõt fogadhatnak be az istentiszteletek során. A 44 mater magas tornyok csúcsait aranydíszítéses hagymakupolák ékesítik, a homlokzat pedig a zsidó vallási előírásoknak megfelelõen kelet felé, Jeruzsálem irányába néz. Az õsi tradíciók mellett a zsinagóga számos olyan építészeti megoldást mutat, amelyek formabontónak számítottak a XIX. században: a belsõ térben szabadon van az öntöttvasból készült szerkezet, dominánsak a keleti stílusjegyek, a falak mintázatát pedig nyerstéglákból rakták ki.
A zsinagógát 1931-ben átalakították, ekkor épült meg az árkádsor, és az elsõ világháborúban elhunyt zsidók emlékének szentelt, kupolás Hűsök Temploma. Az épület udvarában szokatlan módon temetõ található, holott az izraelita vallás szerint az elhunyt híveket nem szokás a templom közelében, kiváltképpen az udvarában eltemetni. A sírkert létrehozását a szükségszerûség diktálta: itt a pesti gettó áldozatait hantolták el, mintegy hétezer személy földi maradványai ma is a kertben nyugszanak. Az épületegyüttesnek része még az 1932-ben átadott Zsidó Múzeum (itt található meg Herzl Tivadarnak, a cionista mozgalom alapítójának emléktáblája), illetve a Holokauszt-emlékpark, amely a meggyilkolt mártíroknak állít emléket.
A zsinagóga a második világháborúban jelentõs károkat szenvedett, több gránáttalálat is érte. A pusztulás nyomait csak lassan, évtizedeken átívelő renoválási munkákkal sikerült eltüntetni, majd a közelmúltban a teljes épületet felújították. A Dohány utcai zsinagóga a magyarországi zsidóság legfontosabb kortárs jelképe. Napjainkban is működik, a Hõsök Templomában is celebrálnak szertartásokat, a zsinagógával egybeépült Zsidó Múzeumban pedig két állandó kiállítást tekinthet meg az érdeklõdõ. Itt kapott helyet a zsidó vallás kegytárgyait és kultúrtörténetét bemutató tárlat, illetve az 1938 és 1945 közötti vészkorszakot bemutató kiállítás.
A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra.
És ugyanő másutt:
Király vagy, az igazságosságot szereted.
A türelemről így beszél Pál apostol: "tanúsítsatok mindenki iránt türelmet." És az Úr evangéliumban: "Ha [türelemmel] kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.
VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."
Köszi Lóri!