A köznyelv Lánchíd néven emlegeti a Széchényi láncihidat, amely a hazafias törekvéseiről híressé vált gróf nevét viseli. Széchényi István, a reformkor nagy hatású politikusa javasolta a Pestet Budával összekötő állandó híd megépítését, amelyet a magyar főváros szimbólumának szántak.
A Lánchidat az angol William T Clark tervezte, az építkezést a skót Adam Clark vezette. A hídfõk oroszlánjait Marschalkó János szobrászmûvész készítette el. Az 1839-ben megkezdett konstrukciós munkálatok tíz éven át zajlottak; az alapkõ letételére 1842-ben került sor, az elkészült hidat pedig 1849-ben adták át, bár már jóval korábban is zajlott rajta forgalom. A konstrukciós munkálatok csillagászati összeget emésztettek fel, a híd teljes költségvetése elérte a 6,57 millió forintot.
A Lánchíd építésének idején mérnöki bravúrnak számított: a szerkezetbe 2146 tonna vasat építettek be, és 380 méteres hosszával, illetve 14,5 méteres szélességével sokáig ez volt a világ legnagyobb függõhídja. Műszaki megoldásai mellett a híd esztétikai szempontból is nagy értéket képvisel, mind a mai napig a világ legszebb hídjai között emlegetik. A Lánchidat több alkalommal is átépítették, 1914-ben és 1919-ben megerõsítették a vasszerkezetet, a vasláncokat karbonacélból készült láncokra cserélték, felszedték a régi burkolatot, elbontották a fakorlátot, és más módosításokat is eszközöltek. A híd a második világháború során szenvedte el a legnagyobb kárt: 1945. január 18-án a budai oldalra visszavonuló magyar és német csapatok felrobbantották a szerkezetet. Az újjáépítés 1947-ben kezdõdött meg. A hidat igyekeztek az eredeti tervek szerint rekonstruálni, oly módon, hogy képes legyen kiszolgálni a folyamatosan növekvõ gépjármű- és személyforgalmat.
Az immáron 160 éves Széchenyi lánchíd Budapest és Magyarország egyik legbecsesebb ékessége. Nem csupán műemlék, a régi idõk büszke tanúja, de Budapest vérkeringésének fontos ütõere is - sok más kortársával ellenben ma is élénk forgalom zajlik rajta.
