A fegyver őseinknek éppoly fontos és meghatározó eszköze volt mint a ruházatuk.
A lotharingiai Regino apát Világkrónikájában a magyarokat úgy jellemzi, hogy "a fáradalmakban és a harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezret ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni".
Az összetett reflex-íj több rétegből áll és felajzatlan állapotban ellentétes irányba görbül. Az íjat a nyugalmi (fordított C) formáról C-alakra kell áthajtani úgy, hogy az egyik íjkar végére akasztott ideg hurkát rögzítve a feszítés során az ideg másik hurkolt végét pedig az íj másik íjkar bevágásába kell beakasztani. Ezáltal kapja meg az íj a felajzott formáját.
Az összetett íjaknál a hasoldalra általában bivalyszaruból készített szarulemezeket enyveztek, aminek következtében megnőtt az íj szilárdsága. A szaru használatának másik nagy előnye, hogy jobban visszanyeri az alakját. Az összetett reflexíjak rugalmassága miatt a karokat jobban hátra lehetett feszíteni, mint az íj hossza. A lovasok felszerelésének lényeges tartozéka a készenléti tegez volt, amelybe felajzott állapotban tudták tárolni az íjat. Az így tárolt íj akár 6 - 8 órán át állhatott károsodás nélkül, majd lecserélték pihentre.
A magyar visszacsapó öszetett reflexíj 25 kg feszítőerejű fegyver, amely 50 gramm tömegű kovácsoltvas hegyű vesszőt 200-250 méterre. Egy igazán jó íj elkészítése akár egy évig is eltarthatott. Egy szépen díszített aranyozott íj értéke több szarvasmarha, illetve ló árával volt egyenlő.
Vágtában mozgó lóról lőni csak kengyelben állva lehetséges; a pontos lövéshez szükséges, hogy a nyeregből kiemelkedő harcos nekitámaszkodjon valaminek. A magyarok által használt nyereg első kápája magasabb volt, rádőlve megvolt a stabilitást. (A lovas nomád népek is ilyen nyerget használtak.) Ez olyan átütő ereőt, adott mellyel képesek bezúzni egy ló koponyáját és könnyedén siklik át át egy vértezetlen harcoson a nyíl. A hegy típusától és a becsapódási szögtől függően átüti a bőrpáncélt, a láncpáncélt, még a könnyű vértet is. Ha a vesszőt meredek szögben lőtték ki, a vessző szinte zuhant a célra.
Az egykori leírásokból is világos, hogy a magyarok legfontosabb fegyverének az íjat tekintették. Íjaink hírnevét dícséri a 924. évből Modena városának templomi könyörgéséből ismert ima: "Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük...Kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket !"
