A moldvai csángók tánckultúrája alapvetően eltér az erdélyitől. Táncaikat a balkáni táncrégióhoz soroljuk, melyek között főleg közösségi jellegű körtáncokat és kötött szerkezetű páros táncokat találunk. Az egyszerű formakészletű lánc-és körtáncokból húszat–harmincat is ismer egy-egy faluközösség.
A gyimesi kettős második tétele a gyorsabb tempójú „sirülő”. A sirülőben a kettős jártatójának szabályos oszlopos sor vagy körformája felbomlik, a párok szétszóródnak és zárt összefogódzással táncolnak tovább. A lépések továbbra is szinkópás ritmusúak, de a motívumok már egyénenként variálódnak.
A Felső-Maros vidéken, a Nyárád mentén, a Kisküküllő völgyében és a keleti székelység körében él az igen gazdag és virtuóz forgó-forgatós-figurázó marosszéki forgatós.
A gyimesi sebes magyaros a lassú magyarossal alkotott táncpárt, és a mulatságok, táncciklusok kezdőtáncaként járták. A lassú magyaroshoz képest emelt tempójú (Mm. negyed = 120) páros tánc kísérődallamai javarészt kanásztánc nóták voltak. Elnevezései között a "sebes", a "csángó sebes", "sirülős", "forgatós", "sebes forgatós" elnevezésekkel találkozhatunk.
Bár a székiek "csárdás"-nak nevezik, ez a tánc korántsem viseli magán új stílusú táncunk alapvető vonásait. Általában a táncos mulatságok nyitó- és záró táncaként, névnapi-húsvéti köszöntők alkalmi táncaként és a második félpár második táncaként jelent meg a hagyományban.
A tánc kísérő zenéjét mérsékelt tempójú (Mm.
A verbunk szólóban és csoportosan járt újstílusú férfitáncunk. Előtörténetét és kialakulását a tánctörténeti forrásokon túl a 18. század tánczenei emlékeiben is nyomon követhetjük: a múlt hagyományait őrző egyes ungaresca típusú dallamok már a verbunkot ígérő korai stílusjegyeket mutatják.
Rábaköz tánchagyományára a korai polgárosodás és az osztrák-német hatás erősen rányomta bélyegét. A régi táncrétegbe behatoló idegen táncok nem elszegényítették, hanem gazdagították annak motívumkészletét, s így a helyi tánckultúra sajátos belső fejlődésen ment keresztül.
A Jász-Nagykun-Kiskunságban a verbuválással történő hadszedés korán megindult és itt maradt fenn a legtovább. A nádor tulajdonában lévő Nádorhuszár ezredbe mindig a jászkunsági toborzó kerületből verbuváltak. A táncos toborzásról legkésőbbi adatunk Kiskunhalasról származik: 1864-ben Miksa császárnak Mexikóba, 1866-ban a porosz háborúra állt fel a verbunk.
Borsod megyében az újstílusú verbunkot a gömöri verbunkhoz hasonlóan "vasvári" néven ismerik. Az elnevezéshez két magyarázat is fűződik: az egyik szerint a tánc az 1848-as szabadságharc idején a környéken verbuváló Vasvári Pálról kapta nevét, míg a másik a népi emlékezetben a táncot a környékbeli Vasvár pusztához kapcsolja.
A Gömörben a verbunkot "vasvári verbunk" néven ismerik. A vasvári verbunk kötetlen szerkezetű, bemutató jellegű férfitánc, járhatják mind szólóban, mind csoportosan. A tánc a csoportos előadás esetén is megtartja egyéni, rögtönzött jellegét. A férfiak körben állva a nap járásával ellenkező irányba haladnak, és amelyik táncos a zenekar elé kerül, látványos szólót táncolhat.
