A leggyakrabban lakodalmak alkalmával táncolt hosszúhetényi ugrós a dél-dunántúli ugrós sajátos táji változata. Páros, négyes és nagycsoportos változatai ismertek. A páros - egy férfi és egy nő által járt - változatnál vagy összefogódzás nélkül, vagy keresztkézfogással táncolnak. A tánc motívumkészlete egyszerű; két-háromtagú negyedes, vagy cifralépésből álló figuráit főleg térben variálják. A férfiak szélesebb gesztusokkal, harsányabban, a nők visszafogottabban táncolnak. Zenéje – hasonlóan a többi ugróséhoz – kettős arculatot mutat: a régies tánczene kanásztánc típusú dallamai, valamint az újabb indulózenék adják a tánc kíséretét.
