A többalakú ugrós sokféle elnevezéssel él a Duna mentén. Hívhatják ugrósnak, ugrálósnak, verbunknak, mulatónak, kanásztáncnak, kanászverbunknak, cönögének, és bérestáncnak is. E megjelölések általában a mozgás jellegére, a táncmulatságban betöltött szerepére, vagy a kísérőzene szövegének egy-egy mozzanatára utalnak. A Duna menti ugrós motívumkészlete megőrizte a kanásztánc jellegzetességeit, amelyhez hasonlóan dobogó, kopogó, ritkábban lengető figurákból áll. Időnként ritmikus taps kíséri, csapásoló figurák csak ritkán fordulnak elő. A népi emlékezet számon tartotta még a térdelő és guggoló figurákat is. Tánc közben körben, vonalban és csillag alakban helyezkednek el a táncosok. A lakodalmi menettáncok és a párválasztó gyerekjátékok mozgásanyaga is ebből a táncfajtából építkezik. A régies kanásztánc dallamok mellett a táncot idegen eredetű (német, délszláv, cigány) dallamok is kísérhetik.
A Galga mentén az ugrós a druzsba nevezetű lakodalmi menettánc alkalmi változata. A lakodalmi menet meg-megáll, s ilyenkor a két kisvőfély (druzsba) ugrós jellegű táncot ad elő. A táncemlékek és a visszaemlékezések arra engednek következtetni, hogy e táncfajta valamikor általánosan ismert szórakozó funkciójú típus volt. Elnevezése, motivikája gyakran a verbunk tánccal keveredik. A Duna menti és a Galga menti ugrós táncok vidéke.
