Hungarikumok

 

Duna menti és Galga menti ugrós


Duna menti és Galga menti ugrós

A többalakú ugrós sokféle elnevezéssel él a Duna mentén. Hívhatják ugrósnak, ugrálósnak, verbunknak, mulatónak, kanásztáncnak, kanászverbunknak, cönögének, és bérestáncnak is. E megjelölések általában a mozgás jellegére, a táncmulatságban betöltött szerepére, vagy a kísérőzene szövegének egy-egy mozzanatára utalnak. A Duna menti ugrós motívumkészlete megőrizte a kanásztánc jellegzetességeit, amelyhez hasonlóan dobogó, kopogó, ritkábban lengető figurákból áll. Időnként ritmikus taps kíséri, csapásoló figurák csak ritkán fordulnak elő. A népi emlékezet számon tartotta még a térdelő és guggoló figurákat is. Tánc közben körben, vonalban és csillag alakban helyezkednek el a táncosok. A lakodalmi menettáncok és a párválasztó gyerekjátékok mozgásanyaga is ebből a táncfajtából építkezik. A régies kanásztánc dallamok mellett a táncot idegen eredetű (német, délszláv, cigány) dallamok is kísérhetik. 

A Galga mentén az ugrós a druzsba nevezetű lakodalmi menettánc alkalmi változata. A lakodalmi menet meg-megáll, s ilyenkor a két kisvőfély (druzsba) ugrós jellegű táncot ad elő. A táncemlékek és a visszaemlékezések arra engednek következtetni, hogy e táncfajta valamikor általánosan ismert szórakozó funkciójú típus volt. Elnevezése, motivikája gyakran a verbunk tánccal keveredik. A Duna menti és a Galga menti ugrós táncok vidéke.

 

 

           

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. május 19.
Nézettség: 1,666 Kategória: Magyar folklór
Előző cikk: Dél–dunántúli ugrós-Baranyai típus Következő cikk: Galga menti ugrós

Forrás:
tudasbazis.sulinet.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: