A nyugat-tolnai Sárközben, a Fejér megyei Mezőföldön és bácskai Duna mentén "ugrós", "háromugrós", "bérestánc", "cinege" néven ismerték e táncfajtát. E tánc - Dél-Dunántúl más területeihez képest - kevésbé őrizte meg a kanásztánccal való közvetlen kapcsolatát, tánckísérő zenéjében pedig már idegen eredetű (polkaszerű, cigányos, délszláv) dallamokat is felfedezhetünk. Zenei és táncformai jellemzői a délszláv (sokác, horvát, szerb) kólókkal keverednek, amit leginkább a déli területeken gyakoribb lánc- és körformában előadott változatai képviselnek. A tánc férfiszóló, páros, csoportos, valamint csak férfiak vagy csak nők által előadott formában is előfordul. Lépéskincse néhány fejlettebb szerkezetű, gyakran ismételt, 4-5 tagból álló, összetett motívumból áll.