A közép-erdélyi nyolcadoló alapritmusú gyors legényes legegyszerűbb, régies típusa a mezőségi sűrű legényes, melynek fejlettebb rokonai a Maros-Küküllő-vidéki pontozó és a kalotaszegi legényes. A mezőségi sűrű legényest, ismertebb nevein "sűrű magyart", "sűrű tempót", "sűrű fogásolást", "sűrű verbunkolást", "kurázsit", "csűrdöngölőt", "fecioreasca deasa-t" a magyarok, románok és cigányok lényeges etnikai különbségek nélkül táncolták. E táncot szinte minden nemzedék ismerte, bár a fiatalabb korosztályok egyre kevesebb lábfigurát alkalmazva, többnyire csapásolással, már egyre inkább elszürkülő formában adták elő. A tánc motívumkészlete, szerkezete általános közösségi jellegének megfelelően viszonylag egyszerűbb, s ritkábbak a kiemelkedő előadói egyéniségek. A táncot egyéni, kettes, kis- vagy nagycsoportos formában járták, Széken például az utóbbit kedvelték. Korábban, kb. a 20. század közepéig a táncciklus kezdő tánca volt, majd már csak szünetekben, külön rendelésre ha eltáncolták egyszer-kétszer egy-egy táncalkalom során.
A sűrű legényest a Szamos völgyében és Közép–Mezőségen a helyi lassú legényessel együtt járták, például Széken sűrű tempó-ritka tempó, Ördöngősfüzesen ritka-sűrű fogásolás, Bonchidán lassú és sűrű magyar párban fordult elő. A tánc motívumkészletét egyszerű szerkezetű és ritmusú együtemes, szűk mozgású figurázások s néhány összetett, kétütemes csapásoló motívum alkotja.
A Kárpát-medencei táncok közül a közép–erdélyi legényesben valósul meg legjobban a tánc és a zene illeszkedése. A táncosok minden féldallamnál - azaz a zenei periódus végén - többnyire záró jellegű motívummal jelzik a táncos gondolat végét. A zárlatok általában ritmikai összevonással megszakítják a fő- vagy gerincmotívumok egyenletes nyolcados mozgását. A nyolcütemes zenei- és táncbeli egységeket az erdélyi nyelvjárás "pontnak" is nevezheti.
A táncszerkezet periódusos tagolása a mezőségi sűrű legényes esetében csak a csoportos formákban valósul meg következetesen. A pontok záróritmusa többféle lehet, s így a zárómotívumok még kevésbé formulaszerűek, mint a fejlettebb rokonainál, a Maros-Küküllő-vidéki pontozónál vagy a kalotaszegi legényesnél. A sűrű legényesek felépítését alapvetően két tényező szabályozza: a motívumkészlet és a tánc időtartalma. A motívumkincs egyénenként és falvanként eltérhet és a táncrögtönzés alkalmaiban és időtartamában is lehetnek különbségek. Rövidebb alkotáskor csekély motívumkészlettel is lehet változatos táncfolyamatokat létrehozni, de az igen hosszú, 5-8 perces, 20-30 pontos rögtönzésekben bizonyos figurázó részek rendszeresen visszatérnek. A táncfolyamatok strukturális építkezése tájanként változó. A legegyszerűbb, széki változatokban a pihenő és csapásoló szakaszok szabályosan váltakoznak. Ennél egy fokkal bonyolultabb ha pontok szerkezeti-dinamikai hatásfoka egyenletesen emelkedik. A kettő ötvözéséből jön létre a rondó forma (ABACAD...stb.).
