A magyarózdi pontozó előadásmódját a gyors, szűk, apró, dinamikus mozdulatok szilaj darabossága olykor szinte túlzott szaggatottsága jellemzi. Mindezt a szinkópált ritmus és a törzs feszesen egyenes, katonás tartása még inkább fokozza. Elengedhetetlen tartozéka a táncnak az ujjakkal való pattogtatás és a körző karjáték, amely csak a szakaszvégi lezárásoknál a kar leengedésével megszűnik, így is hangsúlyozva a tánc zárlatát.
A pontozó motívumkészlete a gyors forgató, lábkörző-koppantó, ugró, bokázó és dinamikus csapásoló mozdulatok mesteri kombinációjából áll. A tánc előadója, a Népművészet Mestere címet elnyert Jakab József táncát több előadás során is nagy hasonlósággal építi fel, pontjainak sorrendje alig változik. A tánc mégis állandóan újnak hat, mert a monotóniát kerülendő záróformulái soha nem azonosak. A zárlatok variálása az egymást sokrétűen kiegészítő mozdulatfajták kiegyensúlyozott arányával együtt biztosítja a pontozó változatos, mindig érdekes felépítését.
