A visszaemlékezések szerint a pontozó a két világháború közötti időszakra eső táncciklusok elején mindig szerepelt. A II. világháború után már mindinkább csak alkalmilag, a táncszünetekben került sor előadására, de még ekkor sem múlt el hagyományos táncmulatság – főleg lakodalom – a pontozó legalább egyszeri eltáncolása nélkül, hiszen az akkori középnemzedék javarésze még ismerte.
Táncpéldánkban arra látunk mintát, hogy az elsősorban rögtönzött egyéni táncot a felsorakozó legények egymást követve, szinte versenyszerűen járták a "banda", azaz a zenekar előtt. A szóló táncsorozatot időnként kettes és hármas előadóformák is felválthatták. A tánc elején vagy végén egy-egy csoportos, alkalmilag szabályozott formájú egyöntetű pontozót is szoktak táncolni. Ilyenkor a teljes azonosság sohasem valósult meg, csak bizonyos fokú térbeli, motivikai igazodásról lehet beszélni. A csoportos pontozó mégis egységes, szabályozott tánc benyomását keltette.
