A ritka legényest, az erdélyi Mezőség nyugati felén, a Borsa és a Kis-Szamos völgyében a magyar lakosság hagyományos férfitáncát "ritka legényes", "ritka tempó", "ritka fogásolás" vagy "ritka magyar" néven emlegetik. Gyakran a gyors tempójú legényessel együtt adják elő, Széken például a sűrű és a ritka tempó kapcsolódik táncpárba, Ördöngösfüzesen pedig a sűrű és ritka fogásolás. A ritka legényes típusát a román népesség jóval szélesebb körben ismeri: Mezőségen kívül megtalálható még a Maros-Küküllő vidékén "de ponturi" néven, valamint a kalotaszegi falvak román közösségeiben "fecioreasca rara"-ként említve. A 20. század elején még a táncciklus elején a páros tánc bevezetéseként járták, a század közepére már csak táncszünetek bemutató, virtuskodó produkciója lett.
A ritka legényes tánckísérő zenéje lassított (Mm. megyed = 70-90) kanásztánc dallamokból áll, melyekből egy-egy helyen 4-5 dallamot játszanak. A sűrű legényeshez hasonlóan a ritka legényes is általában nyolc ütemes pontokra tagolódik. A lelassult tempó miatt azonban a tánc ritmikai arculata a sűrű legényeséhez képest átalakult. Az egyenletesen nyolcadoló, ritkán a szinkópált és tizenhatodos ritmusokkal díszített régi stílusú férfitánc átmeneti változatában, a ritka legényesben a motívumok kinetikai-plasztikai jellege alapján a ritmusok bizonyos mértékben átértékelődtek, és ennek következtében egyes pontok, a zenei periódusnak megfelelő táncszakaszok motívumtartalma megváltozott. A hegyező, sarkazó, ínfenő és lábkörző mozdulatok megmaradtak nyolcados ritmikai értékűnek, a csapásoló figurák azonban elaprózódtak, tizenhatodossá váltak. A ritmikai struktúra módosulása következtében a csapásoló pontok motívumtartalma oly módon tér el a sűrű legényesétől, hogy a gyors, elaprózott csapásoló motívumokból kétszer annyi zsúfolódik össze egy periódusban, mint a nyolcados lábfigurákból. A sűrű legényeshez hasonlóan a ritka legényesben is a záró motívumok befejező mozdulata az utolsó ütem zenei főhangsúlyára esik. A táncot 16-20 pont terjedelemben táncolják, melyben a figurázó és csapásoló szakaszok viszonylag szabályosan váltakoznak.
