A Moldvában élő magyarok, a csángók táncai jelentősen különböznek a Kárpát-medencében élőkétől. Páros táncokat itt alig találunk, inkább a lánc- és körtáncok jellemzőek, és e táncok motívumkészlete rendszerint kötött. A serény magyarost kis körökben, övfogással járják, és mint elnevezése is mutatja: meglehetősen gyors tempóban. A táncosok a viselet részeként hordott, szövött textil övbe, a "bernicbe" kapaszkodnak. Mind a tánc, mind a kíséretéül játszott zene két egységből áll: az elsőben a kis körben többnyire négyen összefogódzott táncosok a kétlépéses csárdásnak megfelelő alapmotívumot járnak, míg a második dallamrészre jobbra-balra forognak. A forgás Klézsén, Somoskán inkább fenthangsúlyos, más falvakban, például Külső-Rekecsinben belső lábas, lent hangsúlyos. A táncot kísérő zenekar tagjai jellemzően furulyán, kobzon, hegedűn, újabban dobon játszanak. A serény magyaros dallamát a guzsalyasban szöveggel énekelve is hallhatjuk.
