A táncfajta kísérőzenéje megfelel a Szamos- és Borsa-völgyi, nyugat-mezőségi magyarság körében ismert ún. „lassú magyar”-nak. E dallamokra előadhattak rögtönzött férfitáncokat és vele együtt női körtáncokat is, de néhány belső mezőségi faluban, mint például Széken, Magyarpalatkán, Magyarszováton a „magyar” kétpáros zárt körökben járt táncformává is átalakulhatott. Előadóinak száma után a táncot hívhatták "négyesnek" is.
A tánc tempója: Mm. negyed =126-152. Kísérődallamai a "jaj-nóta" típusú dallamok, melyeknek jó részét énekelt formában is ismerik. A 6/8-os lüktetésű énekelt négyes dallamok a korábbi előadói gyakorlatnak megfelelően a szöveg ritmusához kevésbé illeszkedtek. Hangszeres előadásnál a metrum 4/4-es lesz, a dalok ritmikája alkalmazkodóvá válik, de a kontrakíséret jelleg még mindig mutat némi aszimmetriát. Az egyszerű nyolcszótagos, négysoros dallamok hangszeres előadásban kibővülnek, a sorok szótagszáma akár meg is duplázódhat. A hangszeres formaalkotáshoz igazodva a szövegek "jaj, ajaj, haj" szótagokkal egészülnek ki, de néhány dallamnak csak hangszeres változata létezik.
A négyen járt "magyarban" a legények a leányok dereka mögött fognak kezet, a leányok a zsebkendőikkel kapaszkodnak össze. A tánc alaplépése az egyszerű forgó lépés, amit időnként meg-megszakítanak. Az irányváltást ún. "toppintásokkal", vagy a karokkal jelzik, amit egy kétütemes dobogó, testsúlyváltó lépés követ. Három "fordítás", azaz jobbra-balra-jobbra forgás után a kör "kiereszt", vagyis felbomlik a zárt fogás, majd a térformát megtartva a párok pihenőként körbesétálnak. A séta díszítéseként a legények kontrás ritmusban tapsolhatnak vagy a ritka tempó láb- és csapó figuráinak töredékeit táncolhatják. E jelenség utalhat arra, hogy a "magyar" valamikor férfitánc lehetett, s a körforma másodlagos. A táncmulatság alatt a körök kánonszerűen forogtak, s a tánc időtartalma 15-20 percig is eltarthatott.
