A régies táncéletű Széken két táncciklus élt, amelyet a helyiek "félpárnak" hívtak. Az elsőben a férfitáncokat, a sűrű és ritka tempót, valamint a "magyart" (négyest) táncolták. A másodikban a lassút, a "csárdást" és a két polgári társastáncot, a porkát és a hétlépést járták. A máig is élő lassú táncát a lassú csárdás csak napjainkban kezdi kiszorítani. A lassút általában énekszóval a legények kezdik, és ének közben lassú lépésekkel indulnak el libasorba a nap járásával ellenkező irányú félkörben, majd a leányokat névről szólítják magukhoz. A lassút szoros fogással összeölelkezve, ide-oda forgó lépéssel járják, végig egyöntetűen, térbeli változatok nélkül. Régebben a kört egy-egy lépéssel szűkítették-tágították, újabban csak helyben járják.
A széki lassú a Kárpát medence leglassúbb élő páros tánca. Ezt az igen lassú (Mm. negyed=40-80), rubato hatású páros táncot 8, 11, 12, 16 szótagos "jaj-nóta" típusú, 5/8-os ritmizálású, sánta dűvős kontraritmusú dallamok kísérik. Tánc közben mindig énekelnek, s a strófák második felét következetesen megismétlik. A legények bevezető sétája, és a kör szűkülő-táguló mozgása a vonuló páros táncokat, alaplépése és dallamai a csárdás idézik. Ritmizálása és egyöntetűsége alapján a közép-erdélyi sétáló (de-a-lungu, purtata) román páros táncokkal rokonítható. A tánc egy fokkal fejlettebb képviselőjének a mezőségi lassú cigánytánc tekinthető.
