A gyimesi kettős második tétele a gyorsabb tempójú „sirülő”. A sirülőben a kettős jártatójának szabályos oszlopos sor vagy körformája felbomlik, a párok szétszóródnak és zárt összefogódzással táncolnak tovább. A lépések továbbra is szinkópás ritmusúak, de a motívumok már egyénenként variálódnak. A tánc két fő szakaszból áll, páros forgó részei és az előre–hátra mozgó motívumsorokból álló szakaszok szabályosan váltakoznak. Mindig csak hármat (jobbra-balra-jobbra) forognak, s a forgás váltásnál olykor rövid időre egymást eleresztve a pár mindkét tagja ki is fordulhat. A forgást előre- hátra lépegetés követi, miközben a férfiak a szinkópás ritmust kihangsúlyozva ugrósan vagy dobogtatva figuráznak.
A kettős a Keleti- és Déli Kárpátok, Nyugat-Moldva és az északi Havasalföld román és csángó népének jellegzetes fő páros tánca, ahol "de doi", "hai dea doi", "breazza" néven ismerik. A táncot zenei és formai összefüggései a kárpáti és erdélyi területhez kapcsolják. Ostinato szinkópás ritmusa a Kárpátok vidékének más táncaira is jellemző, de ettől a területtől távolodva egyre ritkább. A kettős táncok erdélyi származását az "ungureasca", "ardeleana" név is jelzi.