A söprűtánchoz hasonlóan a kendőstánc sem alkot egységes csoportot. Két formája létezik. Az első az ügyességi táncok egyik formai csoportját alkotja a seprűvel, bottal, sapkával járt változatokkal együtt. Főleg a Dunántúlon ismerik, de szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordul. Fő mozzanata a kendő láb alatti átkapkodása. Perkátáról való kendőstánc példánkat a kísérő dallamának sokszor előforduló sorvégző szövegrésze miatt “sudridrom”-nak is nevezik. A Dunántúlon a kendőstánc szólóban, párosan vagy kettesben (két férfival, két nővel) járt változatai is előfordulnak.
A kendőstánc másik típusa a lakodalmi párválasztó játékokhoz (lapockás tánchoz, párnás tánchoz) kapcsolódik. A körben állók közül valaki zsebkendőjét a kezében tartva körben jár és megérinti vagy megüti az egyik táncos vállát. A kiválasztott személy követi a zsebkendős táncost, majd a kör közepén együtt forognak és a végén a legény megcsókolja a leányt. A játék szerepcsere után folytatódik. Előfordul olyan változat is, amikor a legény a kiválasztás után a kendőt a földön húzza, incselkedve a lánnyal, csalogatva őt, míg az utol nem éri és rá nem lép a kendőre. E típust rendszerint a lakodalmi játékos szokások között adják elő.
