A leánykarikázók déli csoportját főként a Somogy, Tolna, Baranya megyéből, Fejér megye déli részéről és a Dráván túli Szlavóniából származó táncváltozatok alkotják. Ide tartoznak még a Bács-Kiskun megye nyugati sávjának körtáncai egészen a Kalocsa vidékig. E területen az énekes körtánc még a 20. század első évtizedeiben is általános divat volt, az utolsó körtánc–alkalmakkal a kutatók az 1950-es években találkozhattak. Azonban a karikázó nem tűnt el teljesen e vidékről, mert az idősebb nemzedék – főként a lakodalmi mulatság alkalmával – még azóta is járja a körtáncot.
A karikázók többi csoportjával összehasonlítva a déli leánykarikázók egyedülállóan változatosak, a Kárpát–medence leánytárcainak szinte minden formai sajátosságát magukba sűrítik. A formai sokrétűség elsősorban a mozgáselemek, táncrészek számával mérhető. A legáltalánosabb a kétrészes, lassú és gyors részből álló körtánc, de emellett Szlavóniában előfordul az egyrészes, Sárközben és a Duna mentén a három- vagy négyrészes karikázó is. A déli leánykarikázók között a körmozgás minden típusa megtalálható az egyirányú, lassú haladástól kezdve, a gyors körforgáson, a szimmetrikus vagy balra haladó aszimmetrikus ingamozgáson át, a kör szűkülő–táguló, lélegző mozgásáig. A táncosok leggyakrabban egyszerű kézfogással, derék mögött keresztezett kézfogással vagy vállfogással kapcsolódnak egymáshoz. Ritkábban előfordul a karolás, és néhol megjelenik a balkáni körtáncok elöl keresztezett kézfogása és karlengetése is. A déli körtáncok gazdag motívumkészletéből a legjellemzőbbek: a kör lassú haladását, "lélegző", azaz szűkülő–táguló mozgását eredményező „belépő”, az ingamozgással balra haladó, hatnegyedes un. Fär-Öer-lépés és a kört egy irányba sebesen forgató futó lépések.
A déli karikázók dallamkincse viszonylag egységes. Egy-egy faluban kevés karikázó dallam él, de számtalan szövegstrófát alkalmaznak rá. A dallamok jelentős része népzenénk régi stílusrétegébe tartozik, szemben az északi dialektussal, ahol a karikázókat már szinte kizárólag új stílusú dallamok kísérik. A karikázó dallamok nagy része itt csak a karikázóhoz kapcsolódik, más táncfajtákhoz alig használatosak. A déli karikázó dalok nem alkalmazkodó ritmusúak. Gyakori közöttük a 2/4-es háromüteműség, a 8 és 11 szótagos nyolcadoló dallamok, valamint a 6 és 8 szótagos negyedelő dudanóták. A zenei új stílus pontozott, alkalmazkodó ritmusú dallamai nem tudták kiszorítani teljesen a régi dalanyagot, hanem inkább gazdagították (kivéve a Kalocsa vidéki „fércelő”-t).
Déli karikázóink a más vidékek körtáncaihoz képest jobban kötődnek a tavaszi határjáráshoz, falukerüléshez, a böjti karikázáshoz, de a körtáncok itt is előfordultak a vasárnapi játszók, „bandázások”, fonók és kocsmai táncmulatságok részeként. A déli körtáncdialektuson belül a határok elmosódottak, a kisebb regionális egységek fokozatos átmenettel olvadnak egymásba. A meglévő eltérések alapján, a déli területen három kistáji – szlavóniai, sárközi, kalocsai – és egy nagytáji, a dél-dunántúli körtánctípust különböztethetünk meg.
