A bajai Jánoska-eresztés immár több száz éves múltra visszatekintő városi hagyomány.
Ezen hagyomány csak a második világháború idején és azt azt követő politikai helyzet hatására maradt félbe, de szerencsére tíz évvel ezelőtt a város vezetése újra élesztette ezt a szép megemlékezést, ami azóta is minden évben egyre népszerűbb, és egyre nagyobb folklór fesztivállá növi ki magát.
Jánoska-eresztés története Nepomuki Szent Jánostól ered, aki a vízimolnárok a fuldoklók a folyók és a hidak védőszentje, a gyónási titok mártírja. Nepomuki Jánostól IV. Vencel Cseh-német-római király bármi áron, de ki akarta szedni a királyné gyónási titkát, attól tartott ugyanis, hogy a királyné hűtlen volt hozzá, ám Nepomuki János nem volt hajlandó megszegni esküjét, amitől a király nagy haragra gerjedt. 1393-ban elfogatta Jánost és kegyetlenül megkínoztatta, majd a Moldva folyóba dobatta. A történet szerint azonban Isten annyira szerette hű szolgáját, hogy már halálában csodát láttatott mindenkivel. Nepomuki Szent János testét fényesség vette körül, a Moldva víze pedig mindenhol tűzben égett, mintha megannyi mécses égett volna rajta.
"A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek."
A bajai emberek, akiknél szinte nincs is olyan család, hogy ne kötődne valahogyan a vízhez, a Sugovicához érthető módon tisztelték és szerették Nepomuki Szent Jánost. Az Ő tiszteletére rendezik meg minden évben az ünnepséget, mely során a szentjános városrészen lévő kápolnából a majdnem két méter magas szobrot a Duna-parti Türr-emlékműhöz viszik, majd ott hajóra teszik és a Sugovicán még 15-20 lampionnal kivilágított molnárhajó kíséretében a főtérhez úsztatják.
A hagyományköré kialakult fesztivál színhelye így nem egy hanem mindjárt három helyszínre korlátozódik, a főtéren a szokásos bajai halászlé főzés mellett különböző gasztrocsaták, déli ágyúzással, borcsapolások, vásárosok, és zenés népi táncos bemutatók szórakoztatják a Bács-Kiskun megye minden tájáról ide sereglett embereket.
A Petőfi-szigeten Tűzoltó és mentő bemutatók láthatók, szintén vásárosokkal.
A Türr-szobornál pedig a gyermekek a hagyományos, régi játékokkal ismerkedhettek, miközben népi énekesek, népi tánccsoportok fokozták a hangulatot. A halászati skanzennél lévő kemencében sütött lepényekkel és hamuban sűlt krumplival kínálták a látogatókat.
A Jánoska-eresztést szeretné Baja városa, ha bekerülne a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, ahol jelenleg 11 elem található: a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége; a mohácsi busójárás; a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya; a kalocsai élő kulturális hagyományok - hímzés, pingálás, viselet, tánc-; a mezőtúri fazekasság; a magyar solymászat; a halasi csipkevarrás; a matyó örökség továbbélése; a pünkösdi templomdíszítés Mendén; a tikverőzés Mohán és az Emmausz Bólyban.
