A Bocskai ruha a két világháború közötti időszakban kialakított társasági öltözet. Eredetileg hétköznapi viseletre szánták, de a szmokinggal egyenrangú társasági öltözetté vált. Idővel azokon az alkalmakon is viselték, amikor az öltözködési szabályok frakkot, vagy díszmagyart írtak elő. Napjainkban a társasági események esküvők, diplomaosztó ünnepélyek díszes ruhadarabja.
Ismert dolog az egyetemes viselettörténetben, hogy egyes ruhadarabok, így a bocskai ruha is, bizonyos történelmi körülmények között jelképpé válnak. Ilyen volt pl. az atilla, mely a reformkorban világnézeti és politikai hitvallást jelentett, s amelyből az 1848-49-es forradalom és szabadságharc meghatározó ruhaviselete lett.
A „Bocskai-viselet” Bocskai István fejedelemről kapta a nevét. Történetében máig sok a megválaszolatlan kérdés. Tehát arra a kérdésre, hogy miért éppen Bocskai lett a ruha névadója, nem tudunk egyértelmű választ adni.
Mikor találkozunk először ezzel a viselettel a magyar öltözködésben s elsősorban az iskolai öltözködésben? Az 1920-as évek polgári öltözködésében. A két világháború között viselői túlnyomórészt a középosztály tagjai voltak, s a diákok, akik egyenruhaként hordták.
A 20. század elején induló magyaros ruhamozgalomnak voltak már előzményei a 18-19. században is, mely a felerősödő hazafias nemzeti mozgalommal függ össze. Viselői nemzeti öntudatot, hazafias érzéseket kívántak demonstrálni a külsőségek révén. Először 1900-ban a debreceni főiskolai újság adott hírt arról, hogy a város „akadémiai polgárai” nagygyűlést tartottak a magyar ruháért, mely egyben a hazai ipar támogatására is alkalmas volt. A divatlapokban a 30-as évek végén egyre több magyaros jellegű ruhaterv jelent meg, például fiúknak magyaros zakó kis fazonnal vagy állógallérral; mindkettőből van ruhánk a pedagógiai múzeum gyűjteményében. A ruháknak a magyaros jelleget a zsinórozás és a különböző gombkötő munkák adták. Ha tehát a férfi vagy a női felsőruha zsinórdíszes gombolót kapott, akkor beszélhetünk bocskai viseletről. A zsinórozás ugyan már a 18. században megjelent, de mint jellegzetes díszítési mód megmaradt a 20. század elején is.
A bocskai viseletnek a középosztály körében ugyan nem volt nagy divatja, annál inkább beszélhetünk sikertörténetről a két világháború közötti diákviseletben. A 20-as évek második felétől a középiskolák, internátusok sorra vezetik be a bocskai formaruhát: fiúknál a sapkát, zakót, nadrágot és rojtos selyem nyakkendőt, lányoknál pedig a blúzt és a szoknyát. Egy ilyen ruhát őrzünk a Szent Margit Leánygimnáziumból. A magyaros szabású és díszítésű egyenruha viselését 1935-ben vezették be. Ez a téli egyenruha sötétkék rakott szoknyából és magyaros zsinórozással díszített, fehér gallérral és kézelővel készült blúzból, sötétkék csokornyakkendőből állt. Sajnos a kézelő nincs meg. A blúz derékban svejfolt volt, melyet a szoknyán kívül hordtak. Ehhez tartozott még az a magyaros szabású, ún. bocskai sapka, melyen elől a Margitos pajzsot láthatjuk a kócsagtollal, oldalán pedig az arany zsinórozást, ami azt jelenítette meg, hogy a tanuló hányadik osztályos. Ez a sapkaforma a toll nélkül egészen a 60-as évekig volt kötelező. A „Bocskai-sapka” mint ruhadarab 1919-ben viselte először a Bocskai megnevezést. Igazából katonasapka volt, a rajta lévő sastoll (ill. kócsagforgó) a 20-as években jelent meg.
