Hungarikumok

 

A Habsburg birodalom papírpénzei (1762-1892)


A Habsburg birodalom papírpénzei (1762-1892)

I. József 1705. december 24-én létrehozta a Wiener Stadt Banco-t, ez volt Bécs és egyben a Habsburg birodalom állami bankja.
Mária Terézia (1740-1780) idejében, 1762. július 1-jén a Wiener Stadt Banco közreműködésével kibocsátották az első papírpénzt; 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben, 12 millió forint értékben. Ezek eleinte 5%-os kamatozású bankkötvényekre is becserélhetők voltak 200 forint értékben.

A hétéves háború (1756- 1763) befejezése után ezeknek a bankócéduláknak egy részét visszaváltották fémpénzekre, a többit pedig megsemmisítették.
1771. július 1-jén újabb bankjegyeket bocsátottak ki, újra 12 millió forint értékben. Ekkor jelentek meg az eddigi címletek mellett az első 500 és 1000 forintos bankócédulák. Ezeket a bankjegyeket már ténylegesen fizetési forgalomra készítették, nem lehetett átváltani bankkötvényekre. Ettől függetlenül elfogadásuk még nem volt kötelező.

A következő bankjegyek 1784. november 1-jei keltezéssel kerültek forgalomba, akkorra már Mária Terézia fia, II. József (1780-1790) rendelete alapján.
Ezeket a bankjegyeket már ezüstpénzre is lehetett váltani, minden kijelölt közpénztárban és a Wiener Stadt Banco hivatalaiban. Ekkor tették Magyarországon is kötelezővé ezen bankjegyek elfogadását. Még halála előtt, 1784. november 1-jei keltezéssel újabb bankócédulákat hozott forgalomba 11 millió forint értékben.

II. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni háborúk (1792-1815) ideje alatt, 1796. augusztus 1-jei keltezéssel újabb bankjegyeket helyezett forgalomba 44 millió forint értékben.
A háborúk ideje alatt a bankócédulák mennyisége már elérte a 92 millió forintot. 1797-ben megtagadták a bankócédulák ezüst fémpénzre való beváltását. Ezért ekkor a bankócédulák elfogadása mindenki számára kötelezővé vált.
Ekkorra a forgalomból teljesen eltűnt ezüstpénzeket, 1800. január 1-jei keltezéssel kiadott új papírpénzek váltották fel. Ezeknek pótlására 1 és 2 forintos bankócédulákat is kiadtak.
Mivel a papírpénzeket devalválták (leértékelték), így ekkorra 1 ezüst forint 2 bankócédula forintot ért.

Miután a franciák elfoglalták Bécset, a pénzjegynyomda Pestre költözött.

1806. június 1-jei keltezéssel újabb formájú bankócédulákat hoztak forgalomba.
1809-ben, Bécsben a franciák Napóleon vezetése alatt továbbra is nyomták az eredeti nyomóeszközökkel az 1800-as és az 1806-os keltezésű bankócédulákat.
Ekkorra a bécsi pénzjegynyomda már Nagyváradon folytatta a bankócédulák nyomását.
Ezáltal kétféle bankócédula is forgalomban volt, és mivel csak a bankjegy papírjának árnyalatában különböztek egymástól, mindkettő forgalomban is maradhatott. Ezen körülmények között a papírpénz mennyisége meghaladta az 1 milliárd forintot. Emiatt a devalváció folyamatosan növekedett; ekkorra 100 ezüst forintért 445, decemberben 960, 1811. márciusában 1200 papírforintot kellett fizetni.
Ezek folyományaként elrendelték a forgalomban lévő összes pénz és értékpapír leértékelését, miszerint minden 5 forint értékű bankócéduláért 1 forint értékű 1811. március 1-én kiadott "Einlösungsschein"-nek (váltóforint) nevezett új papírpénzt adtak cserébe.
Ez a papírpénz 1816-ig volt valutája a birodalomnak.

A hatalmas mennyiségű papírpénz is kevésnek bizonyult, ezért 45 millió forint értékű "Anticipations-schein"-nek nevezett új bankjegyet jelentettek meg 1813. április 16-ai keltezéssel.

1816-ban megalakult az Österreichische National Zettelbank, ezzel újabb devalválást foganatosítottak. Megállapították, hogy 250 váltóforint, vagy ennek megfelelő 1250 Wiener Stadt Banco-Zettel, 100 ezüst forinttal egyenlő.

Ez után még 1825. június 23-ai keltezéssel 5, 10, 25, 50, 100, 500, 1000 forintos bankjegy is forgalomba került. Ezt követően 1841. január 1-jei keltezéssel 5, 10, 50, 100, 1000 forintos bankjegyek, majd az 1847. január 1-jei keltezésű 5, 10, 100, 1000 forintos bankjegyek lettek további fizetőeszközök.

Ezek után újabb formában jelentek meg a régi fizetési eszközök, az úgynevezett. "Cassa-Anweisung"-ok (pénztári utalványok), illetve az Almásy-bankók. Az aprópénzhiány miatt forgalomba kerültek a 6 és 10 krajcáros "Münzschein"-ek.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. szeptember 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 981 Kategória: Gyűjtemény » Magyar papírpénzek
Előző cikk: A forint pénzrendszer (1946- ) Következő cikk: A korona pénzrendszer (1892-1925)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: