Hungarikumok

 

Karácsonyi Versek


Karácsonyi Versek

  1. József Attila: Betlehemi Királyok
  2. Ady Endre: A Jézuska tiszteletére
  3. Ady Endre: Karácsony
  4. Ady Endre:Kis karácsonyi ének
  5. Alföldi Géza: A tél
  6. Arany János: Karácsonyi éjszakán
  7. Áprily Lajos: Karácsony-est
  8. Babits Mihály: Karácsonyi ének
  9. Baja Mihály: Karácsony
  10. Csighy Sándor: Karácsonyfa előtt
  11. Dömötör Tibor: Karácsony
  12. Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
  13. Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
  14. Fáy Ferenc: Pásztor-ének
  15. Harangi László: Kis Jézusom
  16. József Attila:Karácsony
  17. Juhász Gyula: Betlehem
  18. Juhász Gyula:Karácsony felé
  19. Juhász Gyula: Karácsonyi óda
  20. Kosztolányi Dezső: Karácsony
  21. Lajossy Sándor: Karácsonykor
  22. Lendvai István: A szent éj zenéje
  23. Mentes Mihály: Mária Szűzanya
  24. Mányoki-Németh Károly: Jászol körül
  25. Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony
  26. Móra László: Karácsony édes ünnepén
  27. Móra László: Karácsonyi csengő
  28. Móra László: Karácsonyi imádság
  29. Petőfi Sándor: Karácsonkor
  30. Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel
  31. Reményik Sándor: Nagy Magyar télben
  32. Sík Sándor: A napkeleti bölcsek
  33. Sík Sándor: Karácsonyi álom
  34. Tompa Mihály: Karácsony estéjén
  35. Wass Albert: Karácsonyi versek I.
  36. Wass Albert: Karácsonyi versek II.
  37. Zsitvay Tibor: Magyar gyermek imája

 

 

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

ùgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

 

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Fõtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

aki szerecseny király.

 

Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

1929. december

Vissza az oldal elejére

 

 

Ady Endre: A Jézuska tiszteletére

A született Jézus,

Ez igézetes gyermek,

Áldja meg azokat,

Kik a szívünkbe vernek

Mérges szuronyokat.

 

Áldassanak bennünk

A kifeslett vér-rózsák:

Bánat, kín, szenvedés,

Mert Jézus volt a Jóság

S a nagy, szent türelem.

 

Csengessünk csengőkkel,

Szeressünk szeretettel,

Örüljünk, ha sírunk,

Ha ránk tör minden ember

S ha álul bántatunk.

 

A született Jézus

Született így s kívánta,

Hogy ez legyen az üdv:

Minden hívság kihányva

Életünk gömbiből.

Vissza az oldal elejére

 

Ady Endre: Karácsony

1.Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

 

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

 

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

 

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

 

2.Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Oda haza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

 

De jó volna mindent, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

 

3.Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna

Óh de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgotha nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

Forrás: Összes versei, Bp., 1967

Vissza az oldal elejére

 

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak,

Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

 

Szeretném az Istent

Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok,

Csak most kezdek élni.

 

Isten-dicséretére

Mégis csak kiállok,

De boldogok a pásztorok

S a három királyok.

 

Én is mennék, mennék,

Énekelni mennék,

Nagyok között kis Jézusért

Minden szépet tennék.

 

Új csizmám a sárban

Százszor bepiszkolnám,

Csak az Úrnak szerelmemet

Szépen igazolnám.

Vissza az oldal elejére

 

Alföldi Géza: A tél

Tél. Nagyapám hogy szerette

a csillogó havat.

Gyermekkedvvel nézte.

A hó megérezte,

s hálás volt érte.

 

Hálás, mert egy bánatos karácsony este,

mikor a vér agyát eszméletlenre verte,

s elesett,

úgy találtam rá

a hó felett,

hogy a láb magas hó

karjába vette,

s hogy meg ne üsse

élet-marta testét,

puha párnának aláterítette

millió legszebb ezüst hópehelyke

ragyogó szemét.

Vissza az oldal elejére

 

 Arany János: Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül

Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

 

Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek,

Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

 

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol

S éji táncaikhoz rémeknek világol?

 

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,

Akár bujdosó lány – én megyek utána!

 

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen

Akkor is jó helyre – a temetőbe viszen.

Vissza az oldal elejére

 

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –

kincses kezem hogy lett szegény?

 

Nem adhattam ma semmi mást,

csak jó, meleg simogatást.

 

Mi győzött érdességemen?

Mitől csókolhat úgy kezem?

 

Simogatást mitől tanult?

Erembe Krisztus vére hullt?

 

Szemembe Krisztus-könny szökött? –

kinyúló kézzel kérdezem.

 

Áldott vagy a kezek között,

karácsonyi koldus-kezem.

Vissza az oldal elejére

 

Babits Mihály: Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

 

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

 

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult…

 

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

 

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

Vissza az oldal elejére

 

Baja Mihály: Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,

Mi Betlehemben legelőször voltál:

Újjászülője a kerek világnak,

Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.

 

Az angyaloknak ajkán a hozsánna

Ma is elhat a pásztorok füléhez,

s koldust, királyt vezet ma is a csillag

Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.

 

Te most is az vagy, csak mi változánk meg,

Csak nekünk ócska minden ami régi.

Nem hallgatunk az angyalok szavára,

Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.

 

Mennek, mennek a pásztorok seregben,

de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.

Mennek, mennek a bölcsek és királyok,

De nem az élet örök kútfejéhez.

 

Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…

Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.

Az én lelkem csak téged vár, s tetőled

száz lidérc fény közt el nem tántorodna.

 

A gyermekhitnek hófehér palástját

Borítsd reám csak egy éjszakára,

És én megáldlak, síromig követlek

Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

Vissza az oldal elejére

 

Csighy Sándor: Karácsonyfa előtt

Csak nézem és nézem és nézem…

Csörgős pásztorbottal próbálom

gyermek lelkemben ébresztgetni

emlékét, de csak meddő álom.

 

Mintha sose lett volna, vagy én

nem lettem volna soha, olyan.

Itt állok előtte merengve

a multon. Lassú időfolyam

 

fel-felloccsan és megint csak csend.

Bűvös varázs kél ki a csendből

és az évek súlyos leple alól

csilingelnek újra a csengők.

 

Messze száll suhogva a lélek,

az értelem szárnyai viszik,

a varázs megmaradt, ugyanaz,

és már nemcsak csodálja, hiszi.

 

A betlehemi jászol felett

a Csillag örök nyomot hagyott

s a barmok közt pihegő Kisded

minden más királynál nagyobb.

 

Csak nézem a kis karácsonyfát,

más, mint ezelőtt hetven éve…

Más a fenyő, mások a gyertyák

s én is más vagyok, sokkal vénebb.

Vissza az oldal elejére

 

Dömötör Tibor: Karácsony

Karácsonykor:

Angyalok szállnak,

Híradást hoznak,

Béke jegyében,

Élet fényében,

Szentség lelkében,

Hívők hitében,

Krisztus képében

Földön jár az Isten.

 

Karácsonykor:

Harangok zúgnak,

Szent igék szólnak,

Imádság szárnyán,

Szíveknek vágyán,

Zsoltárok hangján,

Szeretet hídján,

Bocsánat útján

Mennyben jár az ember.

Vissza az oldal elejére

 

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

 

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

 

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

 

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

 

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

Vissza az oldal elejére

 

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,

aki nem tőlem és nem tőled kap életet.

Néhány pásztornak, akik sohasem öltek

nyulat, nem hordoznak emberölő

szerszámot, megjelenik az angyal és

megjelenik a csillag és tele lesz dallal

a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre

és tudni fogjuk, hogy Ô az.

 

Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,

a petroleumbányák frakkos császárai

s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,

legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog

az örök épitők acélos vidámsága.

 

Ô megmutatja minden vándornak az útat,

minden töprengőnek az igazságot, minden

haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza

nekünk a gépek dalának igazi értelmét,

megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt

legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék

fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.

 

Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,

nem ad fegyvert, hanem kenyeret.

Ma még sirunk, mert a mosolygás nem én vagyok.

Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak,

hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.

Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.

Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.

Vissza az oldal elejére

 

Ferenc: Pásztor-ének

Bokánkig ér a hó,

térdünk fölé a nyomorúság.

Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe?

Bárányainkat farkasok,

lányainkat az ordas-ősz hurcolta el.

A források befagytak.

S asszonyaink tömlő-emlőjéből,

esténként, izzó levegőt iszunk.

 

Hamvad a föld.

Mi csiholtuk a szikrát,

hogy égő testek melegéhez ülve,

olvassuk fel megdermedt álmaink.

Istenek füstjét fújja a halál

s ujjaink nyársán – korpás napjaink

moslékján hízott – csillagok forognak.

Virág lobog és csecsemők szeme

pattog a tűzben… bölcsők fája lángol.

És gondjaink fekete kenyerére

méz-ikrás zsírját csurgatja az éj.

 

Megzabáltuk a Holdat

s még éhesek vagyunk!

Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk…

de nem félünk Heródes bosszújától.

 

Mi már elástuk fiainkat,

elrejtettük őket az őszbe

– október oszló árnyai közé –.

Elzártuk őket a feledés barlangjába

és a közöny kardbiztos sziklatömbjét

görgette rájuk szorgalmas kezünk.

 

Nincsenek fiaink!

 

Csak fordulj vissza nyugodtan, Heródes;

nem kell itt már a kard.

Ez a Pill és az abortusz kora,

a humanista gyilkosok kora,

hol véres jelek milliója szárad

az ember bezárt homloka felett.

 

Véresek vagyunk és éhesek vagyunk!

 

Talpunk alól elrágtuk már a földet.

Bokánkig ér az ég,

és csizmánk szárán becsurog az Isten.

 

A zsoltárokat fújjuk még, Uram,

de nincs már időnk Betlehembe menni.

Vissza az oldal elejére

 


Harangi László: Kis Jézusom

Kis Jézusom, add meg nekem,

Hogy két sóvárgó bús szemem

Ködön, homályon általszálljon:

Add meg nekem, hogy Rád találjon!

 

Látod, a sok év után

Távol csillagod oly halovány.

A testem gyenge, ha kész is a lélek,

Csak messziről hangzik az angyali ének.

 

Pedig úgy vágyom már lenni Veled,

Csókolni áldott kis kezedet.

Sárba, hidegbe úgy reszket a lélek,

Meglelni, oh Jézusom, hol lehet Téged?

 

Szent mosolyodat kire hagytad?

Szemd isteni báját – mondd – kinek adtad?

Meleg, puha lelked tiszta havát,

Szent kicsi ajkad bölcs égi szavát?

 

Áldlak, hogy a sárba, a ködbe

Ôket helyezéd öröködbe,

Hogy adtad, oh Jézusom, hála Neked:

Kis tükreidet: a gyermekeket.

Vissza az oldal elejére

 

 

József Attila:Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,

szelek és emberek énekelnek,

a lombok meghaltak, de született egy ember,

meleg magvető hitünkről

komolyan gondolkodnak a földek,

az uccák biztos szerelemmel

siető szíveket vezetnek,

csak a szomorú szeretet latolgatja,

hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,

fa nélkül is befűl az emberektől

de hová teszik majd a muskátlikat?

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég

s az újszülött rügyező ágakkal

lángot rak a fázó homlokok mögé.

Vissza az oldal elejére

 

Juhász Gyula: Betlehem

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Ki Betlehemben született ez este,

A jászol almán, kis hajléktalan,

Szelíd barmok közt, édes bambino,

Kit csordapásztoroknak éneke

Köszöntött angyaloknak énekével.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Hogy anyja az Úr szolgáló leánya

És apja ács volt, dolgozó szegény.

És nem találtak más födélt az éjjel

A városvégi istállón kivül.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Kit a komor Sibillák megígértek,

Kit a szelíd Vergilius jövendölt

S akit rab népek vártak, szabadítót.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

A betlehemi kisded jászolára,

Amely fölött nagyobb fény tündökölt,

Mint minden földi paloták fölött.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Augustus Caesar birodalma elmúlt,

Az ég és föld elmúlnak, de e jászol

Szelíd világa mindent túlragyog.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez

Egy üzenettel jött: Szeressetek!

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

És hallgassátok meg az angyalok

És pásztorok koncertjét, mely e szent éj

Ezerkilencszázhuszonhároméves

Távolságából is szívünkbe zeng.

 

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

S gondoljatok rá holnap és minden áldott

Napján e múló életnek s legyen

A betlehemi énekből öröm,

A karácsonyi álomból valóság

És békessége már az embereknek!

Vissza az oldal elejére

 

Juhász Gyula:Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

 

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

 

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Vissza az oldal elejére

 

Juhász Gyula: Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is,

Caesar Augustus aranyos mosollyal

Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:

Béke a földön.

 

Hallgat a germán és hallgat a pártus,

Néma az indus és néma a hellén,

Herkules távol oszlopa se rendül,

Thule se mozdul.

 

Már az aranykor új eljövetének

Hírnökeit, a szomorú szibillát

S a szűzi Virgilt födi földi sír és

Hír koszorúja.

 

S messzi mezőkön nyájaikat őrző

Pásztori népek nézik a derengő

Új csillagot, mely aranyát elönti

Jászoli almon,

 

Hol mosolyogva és fázva az éjben,

Szőkehajú és szelíd anya keblén,

Most mutatod meg magad a világnak,

Isteni gyermek!

Vissza az oldal elejére

 

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

 

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

 

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von,

 

És zsong az ének áhítatba zöngve…

Csak a havas pusztán a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Vissza az oldal elejére

 

Lajossy Sándor: Karácsonykor

Soha szebben még nem harangoztak

kis falumban, mint szent karácsonykor.

Ölelkezett Ég a földdel mostan

és tarkállott a sok nép az úton.

A templomban szépen énekeltünk:

„Megszületett Isten Fia nékünk!”

 

A szentbeszéd ünnepélyes hangja

imáinkkal a magasba szárnyalt.

Úgy éreztük: Isten kezét fogjuk

s megtelt szívünk szent bizonysággal.

Szólt az ének. Ó, hogy énekeltünk:

„Megszületett Isten Fia nékünk!”

Vissza az oldal elejére

 

Lendvai István: A szent éj zenéje

Ez éjtszakán – örömek áldott éjtszakája! –

fehéringes kis Jézus hegedülget,

és megvert szívek fölneszelnek rája.

 

Ez éjtszakán, – ó titkos-boldog éjfél! –

parázsló homlok, tört szem kiderülhet

mélyszavú, édes, jézusi zenénél.

 

A csillagok mind vidámak, fehérek,

az éjnek rontó babonája nincsen:

szent pásztorálmot lát ma minden lélek.

 

Mert szívek könnyes, szomorú utcáján

megáll a Gyermek kicsi fehér ingben,

és hegedül a fenyők éjtszakáján.

 

fehér ingben és kék glóriával

– ó halljátok e drága szerenádot? –

és békesség száll a világon által,

 

ó mély, csodás zenéje békességnek,

(ez éjtszakán síró szemet ki látott?)

szobában, szívben tiszta gyertyák égnek.

 

Fegyverszünet van, békecsók szájon,

Közel, ti szívek! nincs, ki menekülhet!

nincs, kit Jézus örömre ne igázzon.

 

Ez éjtszakán – békének áldott éjtszakája –

fehéringes kis Jézus hegedülget,

és minden szívek fölujjonganak rája.

Vissza az oldal elejére

 

Mentes Mihály: Mária Szűzanya

Mária, Szűzanya Názáretből indul útnak.

Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak.

Madárkák zengenek, az ég is ráragyog:

Földön még nem esett íly nagy dolog

Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak.

 

Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában.

Altatja kis fiát hideg téli éjszakában:

„Szívembről leszakadt Isteni magzatom,

Ó hogy szent véredet én adhatom!

Szíveddel egy szívem áldott, örök boldogságban.”

Vissza az oldal elejére

 

Mányoki-Németh Károly: Jászol körül

Hajnal dereng –

hó csillámlik

Ezüst sávban

holdfény vakít

 

Kéklő mennybolt –

felhő takart

zugaiban:

Mécs csillag gyúl

 

üstökös fény

Karácsony-éj

kisded szület –

Pásztordal zeng:

 

Szeretet jön

három király

Bölcs, vén aggok:

Áldást osztók.

 

József az Ács

és Mária

Jézus anyja

Fohászt küldnek

 

Ég Urához:

S jászol körül

Angyal mosoly –

kara zeng – száll.

Vissza az oldal elejére

 

Miskolczy Kálmán:Magyar Karácsony

Magyar Karácsony!

Fehér Karácsony!

Tündököl az alvó házakon,

A Béke halk harmóniája

Ömlik be minden ablakon.

 

Csend és éjszaka!

Puhán von be mindent az ég hava,

Istenem, bár el soh'se múlna,

E csodás, szent Karácsony éjszaka!

 

Isteni kisded!

Mosolyod melegít ma minden szívet,

Csodálva nézzük bájlón fénylő,

Ragyogó, ég-kék szemeidet.

 

Hallga, csak, hallga!

Mintha most ezernyi nagy harang zúgna,

Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind,

A szívünk ma őneki húzza!

 

Zúgjon is mind ma!

Lelkünkben halk hang súgja és zsongja:

Az Ô ajándéka, Néki köszönjük,

E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Vissza az oldal elejére

 

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,

Melyben a lélek szárnyat bontogat!

Karácsony édes ünnepén

Legyen imádság minden gondolat.

 

Legyen ma templom minden ember szíve,

S legyen a templom tiszta, szent fehér.

Karácsony édes ünnepén

Istennek tetsző legyen a kenyér.

 

Szálljon szívünkbe áldott akarat,

Ez kösse egybe mind a kezeket.

Karácsony édes ünnepén

Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

 

Akinek könnyet osztogat az Élet

És kín a napja, kín az éjjele,

Karácsony édes ünnepén

Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

 

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!

Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.

Karácsony édes ünnepén

A szíved szépül, őt ha öleled.

 

Az emberszívek örökélő őre

Tegye ma össze mind a kezeket!

Karácsony édes ünnepén

Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Vissza az oldal elejére

 

Móra László: Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,

Száll a szánkó, mint a felhő,

Csaknem elszakad a gyeplő,

Csingilingi, cseng a csengő.

 

Égi szánkót hajt az angyal.

És mire az estihajnal

Megjön a szép fenyőgallyal,

Cseng a csengő, jő az angyal.

 

Itt a Jézus angyalkája,

Égben termett csodafája,

S mindent, mindent aggat rája

A kis Jézus angyalkája.

 

Arany diót, arany csengőt,

Ezüst lepkét, ringót rengőt,

Amilyen még földön nem nőtt,

S csilingelő arany csengőt.

 

Kérünk Jézus angyalkája,

Ahol sok a koldus, árva,

Hol jóságod legtöbb várja,

Ott pihenj meg legtovábbra.

 

Hozz örömet, békességet,

A szíveknek melegséget,

Karácsonyi szép meséket,

S az Istennek dicsőséget.

Vissza az oldal elejére

 

Móra László: Karácsonyi imádság

Ó, édes Jézuska,

Hallgasd meg szavunk!

Nagy országért síró

Bús magyarok vagyunk.

 

Szent karácsony estjén

Halld meg ezer jajunk…

Igaszágot kérő

Bús magyarok vagyunk.

 

Küldd le angyalkáid,

Tedd fényessé napunk!

Hiszen csak sötétben

Botorkálók vagyunk.

 

Széttépett Hazánkban

Nézd városunk, falunk!

Alig-alig élők

Meglopottak vagyunk.

 

Ne küldj sok játékot!

Karácsonyfát se adj!

Ó, csak azt tudhassuk,

Hogy most közöttünk vagy.

 

Hogy közibénk jöttél

S két áldott kezeddel

Földi csodát teszel

Síró nemzeteddel.

 

Ó, édes Jézuska

Hallgasd, amit kérünk:

Szent István országát

Adjad vissza nékünk!

Vissza az oldal elejére

 

Petőfi Sándor: Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson,

Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson

És rajta egy pár reszkető könyűt.

 

Menj el, karácson, menj innen sietve,

Hiszen családok ünnepnapja vagy te,

S én magam, egyes-egyedűl vagyok.

 

Meleg szobám e gondolattól elhül.

Miként a jégcsap függ a házereszrül,

Ugy függ szivemről ez a gondolat.

 

Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján!

Ez ünnep sokszor be vigan virradt rám

Apám, anyám és testvérem között!

 

Oh aki együtt látta e családot,

Nem mindennapi boldogságot látott!

Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

 

Embert szerettünk és istent imádtunk;

Akármikor jött a szegény, minálunk

Vigasztalást és kenyeret kapott.

 

Mi lett a díj? rövid jólét multával

Hosszú nagy inség… tenger, melyen által

Majd a halálnak révéhez jutunk.

 

De a szegénység énnekem nem fájna,

Ha jó családom régi lombos fája

Ugy állna még, mint álla hajdanán.

 

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;

Egy ág keletre, a másik nyugatra,

S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

 

Lelkem szülőim, édes jó testvérem,

Ha én azt a kort újolag megérem,

Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl?…

 

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,

Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,

Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz…

 

Isten veled, te szép családi élet!

Ki van rám mondva a kemény itélet,

Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

 

Nem nap vagyok én, föld és hold körében;

Mint vészt jelentő üstökös az égen,

Magányos pályán búsan bujdosom.

Vissza az oldal elejére

 

Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.

A szűk szobában is terem öröm,

Gyúl apró gyertya ínség idején,

Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,

Óh csak legyek a fény forrása én,

Apró gyermekek bálványozott fája,

Én az idegen, én a jövevény,

Égő fenyőfa, égő áldozat,

Akit az Isten ősi otthonából

Emberek örömére elhozat.

Csak rajzolódjék mélabús árnyékom

Imbolyogjon a szűk szobák falán,

Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Vissza az oldal elejére

 

Reményik Sándor: Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,

A lángotokban bízom,

Legyen bár messze pusztán rőzseláng,

Bár bolygófény a síron,

Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:

Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

 

Nagy magyar télben picike tüzek,

Szikrák, mécsek, lidércek,

Mutassatok bár csontváz halmokat,

Vagy rejtett aranyércet,

Csak égjetek, csak melegítsetek ma,

Soh'se volt ily szükség a lángotokra!

 

Nagy magyar télben picike tüzek,

Jaj, be szétszórva égtek,

Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!

De mondok egyet néktek,

Szelíd fények és szilaj vándorlángok:

Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

 

Nagy magyar télben picike tüzek,

Soh'se volt olyan máglya,

Mintha most ez a sok-sok titkos láng

Összefogna egy láncba……!

Az égig, a csillagos égig érne,

És minden idegen rongy benne égne!

Vissza az oldal elejére

 

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

 

A holdsugaras hideg éjszakában,

Mint egy fehérlő, csendes álom,

Úgy vonult el a komoly karaván.

És elől ment a három.

 

A sziklás föld mogorván és kopáron

Feküdt el lábaik alatt.

Méltóságos sora a száz tevének

A harmaton halkan haladt.

És mintha fehér árnyak lengenének,

Úgy vonult végig a fehér sereg

A völgyön, ahol nem nőttek virágok,

S a városon, ahol az emberek

Nem virrasztottak és nem énekeltek.

S ahol nem látta őket senkisem.

 

És így suhant el csendesen

Életre éledt vágya Napkeletnek

Az ezredéves éjszakán.

 

Ama csillag után.

Vissza az oldal elejére

 

Sík Sándor: Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója

És minden, ami mostani, múljon,

Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,

Csillagos álom pelyhes takarója.

Álom, álom karácsonyi álom! –

 

Álom, álom… Betlehemben

Kicsike Jézus megszületett.

Szép Szűz Mária, egek ékessége,

Mi bűnös lelkünk egy édessége

Csókkal hajol a jászolka tövébe,

Kicsi Jézuskára rájanevet.

Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,

Ügyefogyott népre, ránk mosolyog

Csilló levegő-égben, boldog fényességben

Nekünk dalolnak angyali karok.

 

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,

Békesség, békesség földön az embernek!”

 

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,

Panaszkodjunk-e teneked?

Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,

Hiszen te jól tudsz mindeneket!

S te, fényes szép angyalsereg,

A békességet is ismered!

A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:

És édesanyja a bánsági búza.

A békesség a nagy hegyek nyugalma:

És homlokukat a Tátra koszorúzza.

 

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,

Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:

De máshol még nem látják szegény magyar szemek,

Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,

A békesség a kassai harangszó,

S a székely falukon a pásztorok miséje

Kétszerte szent!…

Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,

Tedd, hogy legyen békesség idelent!

 

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,

Békesség a földön, békesség, békesség

Szegény magyaroknak.

Vissza az oldal elejére

  

Tompa Mihály: Karácsony estéjén

Nem hallod-e? Kopogtat valaki…

Told hátra, édes anyjok, a reteszt!

Setét van künn, s erősen fú, esik…

Ereszd be a szegény utast, ereszd!

Boldogtalan, kinek ma útja van,

S ott éri a szent est, hol idegen!

Csak erre, erre! bátran egyenest, –

A szó elég jókor lesz ide benn!

– Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk!

 

Isten hozott, oldozd le saruid –

Jól ég a tűz, melengesd fel magad!

Szemközt fogott a csapkodó vihar,

Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt!

Hja szenvedés az utas élte most…

Szél ostora s köd a kísérete,

Ember s hajlék öröm reája, kit

Éhes, vonító vad kísérgete.

– Nem jársz-e künn te is, szegény fiam?

 

Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz?

Tied köztünk az asztalnál a hely,

Szerény tálunk mellett bor és kalács,

Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj!

Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél,

S alatta szél – hideg, ne félj, hogy árt!

Megosztjuk, ami jót nyerénk – veled,

Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt…

– Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk?

 

Aztán beszélj, hadd halljam a szavad.

S hogy ifjú szívednek mily álma van?

Nagy cél után kellett eredned – a

Széles világnak ily fiatalon!

Élnek-e még szüleid, a kiket

Úgy érdekel szerencséd és bajod?

Hazafelé fordul-e már utad,

Vagy a tieid még messzebb hagyod?

– Miként az a mi kedves, rossz fiúnk!

 

Mert úgy van az! oly balga a szülő:

Hogy a fiak serdült korára vár.

Akkor kiszállnak… S árván marad

Üres fészkében az anyamadár.

Bár szüntelen fáj, fáj… ilyenkor ont

Az a hiány legkeserűbb könnyüt:

Midőn az édes vagy szent alkalom

Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt…

– Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk?

 

Mikor telnek be édes álmaink…?!

Úgy lenne majd végóránk is nyugodt…

De ím éjfélt üt – a hívő világ

E nagy s dicső ünnepre eljutott:

Hogy reggel új, szent érzések között

Hallgassuk a váltság örök szavát:

Hajtsuk fejünket nyugalomra most,

Jer, a vetett ágy vár… jó éjszakát!

– Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk!

Vissza az oldal elejére

 

Wass Albert: Karácsonyi versek I. 

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből

előoson a téli szürkület.

Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva

koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

 

Egy vonat sípol messze valahol.

Fulladtan vész el fák között a hang.

Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze

kísértethangon fölsír egy harang.

 

Olyan este ez is csak, mint a többi:

olyan a színe, nyirkos ködszaga.

Pedig valahol szent titokpalástban

csodát takargat ez az éjszaka…!

 

Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!

 

Keresik régen bölcsek és királyok,

papok, költők és koldusok.

Világmegváltó konferenciák

várják jöttét és fényes trónusok!

 

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel

barmok, cselédek, pásztorok.

Talán van olyan is, aki letérdel

s valami együgyű imát motyog.

 

A jászol fölött fölragyog egy csillag,

néhány angyal és gyermek énekel…

Szelíden száll az ének és a pára

szurtos ólból a fényes égre fel…

 

Aztán a barmokat itatni hajtják.

A hajnal megnyergeli rőt lovát

és robotos nyomán a szürke élet

megy úgy, mind eddig, megy tovább.

 

Mintha nem történt volna semmi sem.

Meresztgetik szemeiket a kandik:

királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…

amíg lassan a csillag is kialszik.

 

A zord-sötét zimankós fenyvesekből

előoson a téli virradat.

Ködrongyokban gunnyasztanak a házak

s vacognak vedlő gondjaik alatt… 

Vissza az oldal elejére

 

Wass Albert: Karácsonyi versek II. 

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

 

Karácsony készűl, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek ujra gyermekek

hogy emberek lehessetek!

 

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát emberek,

Titeket keres a szeme!

 

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

 

Mert rút a világ, fekete.

Vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere!

 

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele

és csillagtükröt nyujt felénk,

mesetükröt, a keze.

 

Szent tükrébe végre egyszer

Pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

telve vagytok szeretettel…!

 

Tagadjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Szépségteket, jóságtokat

nem érzitek, nem hiszitek…?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek…?

 

Akkor bizony rútak vagytok,

szégenyek és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

 

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

 

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.

Vissza az oldal elejére

 

Zsitvay Tibor: Magyar gyermek imája

Kis Jézuska, kérve kérünk,

Tégy miértünk nagy csodát!

Rabláncot hord annyi vérünk,

És nem bírja már tovább.

 

Nyújtsd kezecskéd csak feléje,

Szólj csak egy szót, édeset,

S magyar népünk szerencséje

Boldogabb lesz, fényesebb!

Vissza az oldal elejére


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. december 1. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 35,315 Kategória: Hagyományok és ünnepek » Karácsonyi szokások
Előző cikk: Karácsonyi receptek Következő cikk: Karácsonyi/Téli dekoráció és kézügyesség ötletek


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: