Hungarikumok

 

Porcelánok


Porcelánok

Hazánk jó minőségű agyagban és vízben bővelkedik - így évezredes hagyománya van a kerámiakészítésnek; számos, máig működő fazekasműhellyel büszkélkedhetünk. Ebből az alapból ágazódott ki a porcelánkészítés.

A porcelán alapanyaga a kaolin, egy fehér színű közet, mely Tokaj környékén és a Felvidéken bányászható.

A porcelán előállítása nagy szakértelmet kiván, mivel égetési hőmérséklete magasabb az agyagénál. Alakíthatósága viszon kitűnő, végtermék papírvékony, szinte áttetsző falú. A magas égetési hőfok miatt ragyogó színű, olommázzal is díszithető.

Legnagyobb múltra az 1826-ban alapított herendi manufaktúra tekinthet vissza. A mára várossá nõtt bakonyi falu porcelántárgyai révén világhírnévre tett szert. Felvirágoztatója Fischer Mór, aki a nevezetes osztrák-német (Bécs, Meissen), francia (Sévres) és kínai manufaktúrákkal kívánta felvenni a versenyt. Ez oly nagyszerűen sikerült, hogy a manufaktura a mai napig készíti az eredeti, XIX. századi motívumokkal díszített készleteit, mint amilyen a Viktória-minta (virágos-lepkés motívum, melyből az angol királynő, Viktória is vásárolt, a Rothschild-minta (színes énekesmadarak ábrázoláséval), az apró rózsas vagy Tupini-mintás készleteket (az elõbbi aranyozott hálómintába rendezett rózsabimbós, utóbbi kék-vörös indák bonyolult szövevénye).

A használati tárgyak, tányérok, reggelizõ és uzsonnázó készletek mellett Herenden számtalan porcelán kisplasztikát is formáztak, melyek a változó korok izlését tükrözték.

Másik jelentõs kõedény- és porcelángyártónk az 1852-ben alapított pécsi Zsolnay-manufaktúra. A Zsolnay-gyár egyedi úton járt, nem annyira az alapanyag magas minõségére, inkább a rendkívül dekoratív díszítésre helyezte a hangsúlyl. A fajansz vagy porcelánfajansz díszedényeket keleti (tõrök, perzsa, kinai) mintázattal készítették, melyhez egy különleges, fémes csillogású eozin-mázat fejlesztettek ki.

A Zsolnay-gyár minta- és formakincsét a századvég szecessziója érintette legmélyebben, ekkor nyert végleges formát a Zsolnay-stílus. Pécsett inkább pompás díszkerámiát, vagy épp térplasztikát, szobrokat készítettek, de innen származik több nevezetes épületünk tetőcserepe (Iparművészeti Múzeum, Mátyás-templom), vagy szecessziós epületünk díszítése (kecskeméti Cifrapalota, Pesti Takarékpénztár) is. A fajansz és porcelán évszázadokon át a kiváltságosok luxuscikke volt. Hogy ma már színt csempészhetnek mindennapjainkba, emelhetik ünnepeink fényét, vagy épp gyönyörködtethetnek a fáradt hétköznapokon, elsősorban a XIX. századi porcelán-manufaktúráknak, és azon belül is

Herendnek és a Zsolnay-gyárnak köszönhető.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. szeptember 9. Szerkesztette: Jámbor Endre
Nézettség: 2,919 Kategória: Iparművészet
Előző cikk: Magyar csikpe és hímzés


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: