A kökény, a fekete bodza és a galagonya erdeinkben, utak mentén mindenütt igen gyakori. Sosem gondolunk arra, hogy őseink ezeket az ínségesebb időkben gyümölcsként is fogyasztották. Terméseik rendkívül értékes hatóanyagokat tartalmaznak, ezért talán érdemes lenne a gyűjtésen kívül nemesítésükkel, termesztésükkel is foglalkozni. Néhány próbálkozás már született ezen a téren.
A kökény
Lassan az első fagyokon túl a kökény is élvezhetővé "érik". Ilyenkor szedhető nyers fogyasztásra, vagy bornak, pálinkának, gyümölcslének, lekvárnak, aszalványnak. A középkorban ez utóbbit olyannyira megbecsülték, hogy adótételnek is szívesen fogadták. Ma inkább csak gyógynövényként gyűjtik, pedig magas pektin, sav- és színanyagtartalma miatt hasznos lehet feldolgozva is.
Magvetéssel magunk is könnyen szaporíthatjuk. Éretten leszedve a megtisztított magokat télre tegyük nedves homokba. Helyezzük pincébe vagy kamrába és tavasszal a csírázás kezdetén óvatosan ültessük el. Alacsony szúrós kerítésnek is alkalmas. Virágjából vértisztító, magas vérnyomás elleni tea, fájából pedig rugalmas sétapálca készíthető. Gondozása abból áll, hogy metszéssel ritkítsuk, távolítsuk el az idősebb ágakat.
Érdekesség, hogy a cseresznyeszilvával könnyen kereszteződik, a nemes szilva is így keletkezhetett. Németországban nemesítéséhez is hozzákezdtek már.
A fekete bodza
Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy ne tévesszük össze a gyalogbodzával, mely erősen mérgező, alacsonyabb termetű évelő, bogyói kisebbek és jellegzetes szagúak. A fekete bodza viszont cserje vagy kisebb fa termetű.
A galagonya
Elődeink nemcsak állataikat hizlalták vele, hanem gyümölcsként is gyűjtötték, hogy utóérlelve lekvárt, befőttet, pálinkát készítsenek belőle. Napjainkban azonban már csak gyógynövényként használjuk különféle érrendszeri betegségek esetén. Magas a pektin, cukor, fehérje és ásványi anyag tartalma.