A három részből álló irat, melyben Keserű Krisztina kéri és megkapja bátyja bocsánatát, első része latinul adja meg az eseményen résztvevők nevét és tisztségeit, továbbá a testvéri kibékülés helyét és idejét. E szövegrész jó példa a korabeli nemesi név megjelenésére: a személy és családnéven kívül a birtok is a név fontos eleme. Ladislao was de Gyalw comite comitatus zolnokexterioris, Johanne doczy de Zeg, Gregorio de mykola, petro de Jbran, Lazaro poka de Jsthwanhaza.

Ezt követi a latin nyelvű bevezetéssel ellátott (forma verborum domine Cristine) magyar nyelvű szövegrész, mely Keserű Krisztina bocsánatkérését tartalmazza. A szöveget élő szóval is felolvasták a jelen levő királyi személynök, Werbőczy István előtt, erre utal a szöveget kísérő latin megjegyzés (lecta per me). Harmadik egységként a levél hátoldalán a báty, Gibárti Keserű Mihály boszniai püspök elmondott szavai következnek, mondandója végén megbocsát húgának: Innen tova örömest látlak mint szerelmes atyámfiát és húgomat. Az itt olvasható atyámfia az ekkor még a magyar nyelvből hiányzó testvér szó korabeli megfelelője.

A levél datálása a korban jellegzetes: egy ismert szent ünnepnapjához viszonyítva adja meg az időpontot (Szent Márton püspök és hitvalló ünnepének második napján).

Az eredeti levél ezen a linken tekinthető meg: http://mek.oszk.hu/07000/07021/07021.pdf