1893-ban már említést tesz róla Dudás, de első leírását Holecz 1909-ben ismerteti e szép, de kissé elhanyagolt
galambfajtának. (PÉTERFI, 1961, 1970)
Egyszínű (vörös, sárga, fekete, fehér), tarka (fekete, vörös, sárga), szíves rajzú (kék, fekete, vörös, sárga,
csokoládé, ezüst) változatokban előforduló. Fekete szalagos kék is létezik.
Ismertté a tarkarajzúak tették. Köztudott, hogy a tarka változatok
gyakran keltenek egyszínűeket is, melyeket tovább lehet tenyészteni,
akár az egyszínű, akár a tarka vonalon.
A másik három (szíves, egyszínű, szalagos) változat napjainkban
gyakorlatilag már nem létező, kiállításokon nem látható.
Az egyszínűeknél, a fekete szalagos kékeknél és a tarkáknál
gyöngyszemet, míg a szíveseknél bükkönyszemet övez a kétsoros,
pergamen színű szembőr.
Gömbölyded, de a csőr felé kissé nyújtott fej a jellemző. Középhosszú
csőrének színe a tollazat színéhez igazodik. Fésűje kicsi, előrebukó, a fajtetőtől kissé elálló.
Evező és kormány tollai minden esetben színesek, a szárnypajzs tarka, a mell, a nyak és a fej fehér.
Kormány tollainak száma: 12. Az evező tollak a kormánytollakon nyugszanak, egymást nem keresztezik.
Tenyésztői tábora hazánkban nem jelentős, Romániában és Németországban népszerűbb. Ennek ellenére hazai
kiállításainkon rendre megjelenő galambfajta, melynek jó szakirodalma is van.
Fiókáit gond nélkül neveli, de tenyésztése során gyakran okoz gondot a fajtára jellemző tarka rajz megfelelő
öröklése.
Napjainkra – más fajták bekeresztezése következtében - átalakultak, fajtajegyeikben egyre jobban eltávolodnak
az eredeti tenyésztési iránytól. Zárt tartása miatt repülési, bukási képességét elveszítette.
Gyűrű méret: 7 mm (IV).
