Hungarikumok

 

Hungarikumok - Magyar állatfajták - Juh

   

A juhokról (birkákról)
A juhok a száraz és meleg területek állatai, amelyek igen korán a magyarok őseihez kerültek. A honfoglalás korában két egymással rokonsági fokban álló, de különböző külső megjelenésű juhfajta élt: 1. az ősibb jegyeket magán viselő rackajuh, melynek dugóhúzószerűen V-alakban pödrött szarvai voltak/vannak.
Cigája
A cigája Magyarországon őshonos juhfajta. A cigája egy régi, önálló fajta, az ősi kis-ázsiai fajtakör maradványa. A fajta közvetlen a keleti vadjuh, vagy az arkal leszármazottja. A juh fajon belül (Ovis domesticus) a hegyi juhok csoportjába, azon belül is a cigája juhok csoportjába tartozik.
Cikta
A cikta az egyik legritkább juhfajta a világon, egyike védett háziállatainknak. A cikta juh hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező németajkú lakossággal került be. A cikta tolna-baranyai sváb juh néven túlélte a divat és a politika hullámait, és megőrződött a jövő számára.
Fehér hortobágyi racka
Õsi magyar parlagi juh. A kos és az anya is dugóhúzószerûen csavarodott, V-alakú szarvat visel. Gyapjútermelõ képessége és tejelékenysége egyaránt jó. Bundája tincsekbõl áll, a tincsek hossza 25-30 cm. Edzett, ellenálló, igénytelen fajta. A pofa és a lábak szőre rövid, fényes barna színű (idősebb korban a pofák kifakulnak), a gyapjú sárgásfehér színű. A bőr pigmentmentes.
Fekete hortobágyi racka
A magyar racka juh (régebben hortobágyi racka juh, Ovis aries strepsiceros Hortobágyiensis) régi magyar juhfajta, amely egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi birkapásztorok meghatározó állata volt, mára azonban a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajtával (cigája, cikta) együtt sem tesz ki 5%-ot példányszámuk.
Gyimesi racka
A gyimesi racka juh a hegyvidéki racka juhok legtipikusabb képviselője. Erdélyben alakult ki a középkor végén, elsősorban székelyek és csángók tenyésztették. Régebbi leírásokban említik székácsmenti, korponai, háromszéki juhként is. Fajtatisztán ma már csak a havasi legelőkön található meg, innen került hazánkba az utóbbi húsz évben a ma mintegy 2000 egyedből álló populáció magja.

6 cikk | 1 / 1 oldal