Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a fajta megjelenése a pásztorok kezdetben ösztönös, majd tudatos munkájának eredménye.A pumi ma már a puli mellett legismertebb terelőkutyánk - nemzeti örökségünk része. Kiváló kísérő- és sportkutya.

Azt, hogy mikortól nevezik a fajtát puminak, pontosan nem tudjuk. Eddigi kutatásaink során a névvel 1795-ben találkozhatunk először. Dr. Hankó Béla az "Ősi magyar kutyák" című művében tesz említést e dátumról, és Gáti István szavait idézi: "...a ház körül a Pumik, apró kutyák a legvigyázóbbak - hűségesebbek, mérgesebbek, szolgálatra megtaníthatóbbak..."

1815-ben Pethe Ferenc a "Természet história" című könyvében szintén találkozhatunk e névvel, s hozzá a fajta leírására is kísérletet tesz.

Tény, hogy ebben az időben munkabírása, készsége, jelleme miatt népszerű a kutya. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy meg is éneklik. Kodály Zoltán a Somogy-megyei Csurgónagymartonon bukkan a "Meghalt a béres" című népdalra, melynek negyedik szakasza:

A pumi őshonos fajtánk, hazánk területén alakult ki a 17-18. század folyamán a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.

A XVII.-XVIII. századra tehető Magyarországon a külterjes gazdálkodásról a belterjes földművelésre való áttérés. Ennek következtében a korábban végtelennek tűnő legelőkön egyre több vetés, ültetvény jelenik meg. Nehezebbé válik a juhok legeltetése, több juhász, bojtár és kisbojtár szükségeltetik. Ez a szükségszerűség megváltoztatja a juhászkutyák iránt támasztott követelményeket is. A nagytestű juhászkutyákról a kistestű, mozgékonyabb társaik felé fordul a pásztorok figyelme. Tőlük már nem a nyáj vagy a gulya őrzését és védelmét várják el, hanem azok terelését, egyben tartását, az emberi erő kiváltását.

A hajdan vízikutyának is hívott, s a rétségek, kiterjedt nádasok, vizes, zsombékos helyeken őrzött nyájakból szigetekre elkalandozott állatok hajtására szolgáló puli ekkortól válik igazán terelőkutyává.

Az ipar, s e szempontból különösen a könnyűipar fejlődésének eredményeként a merinói juhok terjednek el. A Franciaországból és Németországból importált merinói juhokat ezidőtájt "lábon" hajtják be. A sokszor ezer kilométeres távolságokra a juhász magával viszi terelőkutyáját is, ami óhatatlanul is maga után vonja annak kereszteződését idegen fajtával.

Minden valószínűség szerint így alakult ki a puli és a feltehetően francia eredetű, terrier-jellegű pásztorkutya spontán kereszteződéséből egy, a pulinál rövidebb szőrű, felálló fülű, igen élénk vérmérsékletű, "rámenősebb", "fogósabb", ugyanakkor a puli természetes intelligenciáját megőrző terelőkutya.

Tekintettel arra, hogy a pásztor számára nem elsősorban a külső megjelenési forma, hanem a kutya munkavégzése, temperamentuma, megbízhatósága, hűsége a legfontosabb szempont - ezeket az újonnan megjelenő terelőkutyában maximális mértékben megtalálja - egy idő után már tudatosan szelektál az ilyen jellemjegyeket magukon viselő egyedekre.

A pumi közepesnél kisebb méretű, kisfogyasztású kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete, ha megfelel a fajtaleírásnak, akkor nem nő hosszabbra 4-7 cm-nél, sprődebb szerkezetű, tincses-göndör, nem nemezesedik. Az öreg szőrű tincsek vedlési időszakban maguktól leszakadnak, a vedlési időszak kezdetekor trimmeléssel lehet meggyorsítani ezt a természetes szőrmegújulási folyamatot. Sajnos egyre több, a hibás, puha-gyapjas, hosszú, folytonnövő, nemezesedő szőrzetű pumi, akik rendszeres nyírást igényelnek 2-3 havonta, hogy egyáltalán puminak nézzenek ki. A kutyakiállítások díjaiért folyó ún. "show-business" harc rögzítette ezt a hibás szőrtípust az elmúlt évtizedekben, ugyanis csak ezt az extra gyapjas bundát tudják profi kutyakozmetikusok, tenyésztők kiállítási hibátlan pumi-sziluettre nyírni.

A fajtaleírásnak megfelelő szőrzetű pumiknál minden küllemi hiba látszódik, szőrkozmetikával nem lehet azokat eltüntetni. De míg a "hagyományos" pumik természetes közegükben problémamentesen élnek, kirándulnak, sportolnak, dolgoznak, terelnek, addig a show szőrtípusú pumik 10 lépést se tudnak tenni egy kicsit is gazosabb, bogáncsosabb területen, mert beleragadnak. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.

A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása esetleg a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Azonban amilyen nagy a mozgásigénye, ugyanolyan nagy a gazdáihoz való kötődése és tanulni vágyása is. Igényli a gazda jelenlétét és a rendszeres közös foglalkozásokat a mindennapokban. Kivert és lelkiekben elhanyagolt udvari jelzőkutyaként - akármilyen nagy udvaron is tartják - sok bosszúságot tud okozni.

Ha "gyerekként" nevelik és tartják a pumit, akkor ez az intelligens kis pásztorkutya pillanatok alatt falkavezérré lép elő, s mint ilyen sokat szerepel, dirigál, a figyelem középpontjában tartja magát. Aki gazdának ez a beosztotti szerepkör megfelel, az élvezni fogja a pumija váratlan húzásait, ötleteit, irányítását, de hangoskodását is. Aki gazda viszont falkavezérként kíván élni a pumijával, annak az első perctől kezdve kell falkavezérként viselkednie, vagy ha nem ismeri ennek mibenlétét, akkor szakirodalomból kell azt megtanulnia vagy kutyalélektan specializáltságú (pl. tükör módszer) kutyaiskolán gyakorolhatja be. Különleges élményt nyújt egy alapvetően önálló személyiségű, helyre-hetyke pumi gazdájának lenni. A pumi első életévében kell azt a "falkaéletet" kialakítani a családban, ami a pumi és gazdája igényét egyaránt közös megelégedésre kielégíti.

Fotó: www.pumi.org