A magyar tarka fajta a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajtaátalakító keresztezésébol származik. A fajta kialakításában ezenkívül az itt élo egyéb fajták és tájfajták pl. bozderes, holland lapály stb. is részt vettek.
A fajtaátalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejezodött be. A fajtaátalakító keresztezést, ezzel a magyar tarka szarvasmarha fajta kialakítását elsosorban az indokolta, hogy a tejtermeléssel és hústermeléssel szemben támasztott növekvo igényeket az oshonos fajta már nem tudta kielégíteni, az igaero-hasznosítás jelentosége pedig a szarvasmarha-tenyésztésben fokozatosan háttérbe szorult.
A szakosított tejtermelésben a magyar tarka fajta tejelékenysége, gépi fejhetosége, lábvégszerkezete, technológiai turoképessége és etológiai sajátossága nem kielégíto. Közepes tejtermelése (3500-3800 kg tej, 4 % körüli tejzsírtartalom) és kiváló hústermelése révén jellegzetes kettos hasznosítású fajtánk. A tehenek élotömege 600-700 kg. Középkorán éro. Az üszok 380-420 kg élotömeg elérésekor, 16-20 hónapos korban vehetok tenyésztésbe. Ezen túlmenoen fokozottan jellemzo rá a nagymérvu változékonyság. Ez részben abból adódik, hogy szelekciója mindenkor a többirányú haszonvételt szolgálja.
A magyar-tarka fajtajellegének kialakítása során általában igyekeztek minél jobban megközelíteni a szimentáli fajtát. Ennek ellenére a magyar tarkában több az olyan egyed, amelyben a fehér mezok nagyobbak, gyakoribb a csipkézettség, árnyékoltság. Gyakrabban fordul elo a bor-, a szaru- és a szorképletekben a szürke és a fekete pigment. Általában a magyar tarka marha csontozata finomabb, izmoltsága mérsékeltebb, far alakulása keskenyebb, növekedési erélye valamivel kisebb, hústermelo-képessége nagyjából megegyezik a szimentáliéval.
