A jellegzetes magyar alapanyagként ismert paprika Amerikából származik, a XVIII. századig valójában csak dísz- és gyógynövényként használták. Elnevezése azonban a magyar nyelvből kerül át több európai ország szókincsébe, jelezve, hogy ez az amerikai bevándorló hazánk földjén kiemelt jelentőséget és felhasználási módot nyert.
A kezdetben pásztorok és parasztok ételeihez használt nevezetes kalocsai és szegedi fűszerpaprika-õrlemény ma már a magyar konyha talán legismertebb védjegye.
Meleg aromáját és gyönyörködtetõ színét csupén zsírban lehet kioldani, így lett a pörköltek, gulyások, paprikások, hallevesek elengedhetetlen alapja. Csípõsségét vagy épp édesnemes változatát a paprika fajtája határozza meg, melyet kézzel szednek, utóérlelnek, gondosan szárítanak, kicsumáznak, és hagyományosan kő között őrlik meg. Magyaros ételeink másik alapanyaga a kítűnõ aromájú vöröshagyma, melyet Makó környékén Európában egyedülálló módon termesztenek. Ezt az egyébkent egynyári növényt nem magról, hanem elözö évi dughagymáról ültetik, az így megnövelt tenyészidõ eredményezi összetéveszthetetlen zamatát.
Õshonos fűszernövényünk a kakukkfű, zsálya, üröm, szurokfű, borsika, torma, valamint a hagyma és a fokhagyma egyes rokonai. De ez ókor óta kedvelt fűszerszámokat is nyugodtan sorolhatjuk honos növényeink közé, olyan régóta ismerjük és használjuk, ezek pl. a kömény, kapor, majoránna, rozmaring, bazsalikom, turbolya, babér. Különös utat járt be a tárkony, mivel ennek a növénynek az õshazája Szibéria: meglehet, ez az egyetlen fűszerünk, melyet honfoglaló õseink hoztak magukkal, és terjesztettek el Európában. Nem véletlen, hogy a rendkívül archaikus erdélyi konyhának máig kedvelt fűszere.
A hagyomanyos magyar polgári konyha - melynek alapjait a XIX. századi vendéglősök, szakácsok, cukrászok fektettek le - nevezetes volt kiemelkedõ minöségérõl. Ez a válogatott, friss alapanyagoknak, a változatos konyhatechnikai eljárásoknak, és nem utolsósorban a kiegyensúlyozott fűszerezésnek volt köszönhetõ. Az étellel harmonizáló fűszer megválasztása döntõ jelentõségű, ehhez pedig a magyar szakácsművészet mindig is értett. Mint ahogy ahhoz is, hogy a közeli es távoli népek konyhájának legjavát hogyan lehet beilleszteni a magyaros ételek sorába. A magyar gasztronomia mindenkor befogadó és nyitott volt, ugyanez mutatkozik meg a fűszerek változatos, alkotó használatában is.
