A magyar címerpajzs jobb oldali elemének jelképes értelme van: Isten beavatott uralkodó által vezetett földi országa. Tömören: Isten szakrális földi királysága.
az eGY - Isten jele a magyar címerben
(ilyen formában csak magyarul érthető)
A szakrális földi királyság feltétele: uralkodó és nemzet együttes szakralitása.
Mit ír a Wikipedia az ősi írással kapcsolatban?
„A Mezopotámiából előkerült írásforma (Uruk, mai Warka) közismerten a legősibb a világon, mellyel Mezopotámia elnyerte a „civilizáció bölcsője” elnevezést. A sumer írás párhuzamosan született az egyiptomi hieroglifákkal, és még néhány régebbi felirat is ismert, mely valószínűleg az írások őse lehet.
Semir Osmanagic, az Amerikában élő, bosnyák származású régész Boszniában, Szarajevó közelében (Visoko város mellett), a ma már Piramisok Völgyének nevezett területen megtalálta Európa legrégibb és legnagyobb piramisait.
A régi ember az istenekkel benépesített természet gyermeke volt, s kultúrája is a természettel és az istenekkel folytatott párbeszéd eredményeként született. Ezért, az ember alkotta ősi jelképekben a kozmosz, az isteni rendbe szedett természet jelenik meg, világmodellek formájában. Ezek szerepe éppen, a természeti állapotából kiemelkedő embert körülvevő világ értelmezése.
A magyar néphagyomány világfelépítésében a háromszintű eszményt követi. E szerint az ember által érzékelt világ, a középső világon kívül létezik egy felső világ vagy jó szellemek világa, illetve az alsó világ vagy rossz szellemek világa.
„A magyar népmese tulajdonsága, hogy teljes tisztaságában tükrözi az ősi tudás áthagyományozott egyetemességét. A mesének, az egész elvéből következően, nincs egyetlenegy értelmezési lehetősége. Bármilyen tetszőleges irányból megközelíthető - pl.
Meséink ősrégi időkbe vezetnek el - vallja Bíró Lajos Magyar ősmesék című könyvének előszavában.
„Több mint tíz évvel ezelőtt, miután elkezdtem foglalkozni a magyar népmesékkel, támadt az az ötletem, hogy jó lenne olyan meseválogatásokat közölni, amelyekben csak a magyar eredetű, legősibb népmeséink lennének összegyűjtve.
A mesét jelképek rendszereként tekinthetjük, melynek hátterébe beleérezzük az emberi kultúra ezernyi emlékképét. A jelképek fejlődésükben évezredes utat jártak és járnak be, - így válhat a mese „örök” műfajjá.
Az égi-földi valóságkereső mese - akárcsak a hitrege (mítosz) - szerves kultúrát feltételez, mert ahol megszületett, ott értették és hagyományozták.
Műszaki ember sajátos utat járhat be a valóság keresése közben. Erre lehet példa Balogh Béla élete, kinek A végső valóság című könyve úgy tűnik, kiállja a tudomány megkövetelte okfejtésnek is a próbáját.
Saját honlapján vallja a szerző:
„Talán kevesen feltételezik az olyan íróról, aki könyveiben ún.
„Ha elgondolkodunk azon, hogy rendszerint milyen módszerekkel próbáljuk megismerni környező világunkat, az esetek túlnyomó többségében azt tapasztaljuk, hogy hajlamosak vagyunk leszűkíteni a tudományos kutatást az általunk érzékelhető legalacsonyabb szintre: az úgynevezett anyagi világ szintjére! Állandóan anyagi bizonyítékokat követelünk, ami azt jelenti, hogy nekünk akkor is c...
