A szülői gondolkodásnak az az alapvető tulajdonsága, hogy a gyermek benne a középpont, azaz mindig a gyermek állapota, magaviselete, jövője foglalkoztatja, mindent a gyermekre vonatkoztat; a szülői gondolkodású ember érzelmi világában a gyermeke iránti szeretet az uralkodó érzelem, innen származik öröm és fájdalom, aggodalom és megnyugvás; akarását, cselekvését is ez irányítja: mindent megtesz a gyermek javáért, és nem tesz semmit, ami annak káros lehetne.
A másik jellemző tulajdonsága pedig a szülői gondolkodásnak az a szándéka, hogy gyermekünket valami eszményünk szerint alakítsuk.
Háromféle cél áll mindnyájunk előtt, s jó ezeket külön meggondolnunk. Egyik a gyermek testére vonatkozik: a testi nevelés célja az egészség. A másik az értelemmel, a gondolkodással kapcsolatos: az értelmi nevelés célja a szellemi önállóság. A harmadik azt mondja meg, milyennek óhajtjuk a gyermek érzelmi világát: az erkölcsi nevelés célja a nemeslelkűség, a tiszta jellem.
Köszönöm a szülői gondolkodásról és a gondoskodásról szóló írását. Teljes mértékben egyet értek vele. Sajnos napjainkban kevés fiatal szülő gondolja ezt így végig és valósítja meg ilyen következetesen. A gyermekvédelem területén van szakmai tapasztalatom, és azt látom, hogy az Ön által megfogalmazott hármas cél egyáltalán nem valósul meg a mai gyermekek nagy részének nevelésében. A családok széthullásának részben ez is az oka.
Tisztelettel: Tóth Balázs